Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)

2011 / 4. szám - Csekő Ernő: Szekszárd házai és háztulajdonosai a 19.század közepétől az 1920-as évekig

Csekő Ernő • Szekszárd házai és háztulajdonosai 51 A folyamatos házszámozás az 1920-as évek elején bevezetett házszámozás- és UTCANÉV reform során került megváltoztatásra. Ekkor került városunkban bevezetés­re az utcánkénti, páros és páratlan oldal szerinti házszámozás. Mivel ekkor nem csak a házszámozás rendje változott meg gyökeresen, hanem jelentős telekállomány került a házszámozás bevonása alá, illetve az utcanevekben is jelentős változás, cserélődés tör­tént, a tervezett adattárban mindennek súlyozott helyet kell biztosítanunk. Szerencsé­re a képviselőtestület által 1923-ban elfogadott reform szakszerűen elkészített anyaga annyiban is segíti a feldolgozást, hogy precíz a megfeleltetés a korábbi, illetve az akkor életbe léptetett állapot közt.19 Egyébként a nem sokkal előbb említett 1846. évi lakó­jegyzék alaposabb vizsgálat után akár az adattár forrásai közé is bevonható, mely által munkánkhoz újabb időmetszetet nyernénk. Viszont meg kell említenünk, hogy úgy az 1846. évi lakójegyzék, mint az 1850-es évekre eső vallomány- és telekkönyvben szerep­lő házak beazonosítása, egymással, valamint a későbbi forrásokkal való megfeleltetése, igen komoly kihívást jelent. Erre a soproni példánál már említett szomszédsági adatok feldolgozásának módszere adhat lehetőséget. Természetesen megfelelő források birtokában az adattár évköre nem csak lefelé, ha­nem felfelé is bővíthető, így a két világháború közti korszak egészére is érdemes kibővíte­ni a munkát. Egyik ilyen forrás lehet a háború befejezése után készített, valószínűsíthe­tően az 194S. Évi állapotokat rögzítő lakóház-összeírás, amely a lakók mellett a házak tulajdonosait is felsorolja.20 Az utóbbi szempont annál is inkább fontos, mert a Horthy-korban már többségbe kerülnek a háztulajdonosok személye helyett a lakók jegyzékbe vételére koncentráló összeírások. A mi adattárunk azonban nem a lakókra, hanem a háztulajdonosokra koncentrál, akik persze nagy százalékban ugyan lakók is, de nem feltétlenül. Felmerül a kérdés, miszerint afelső időhatár tekintetében meddig érdemes elmenni? Véleményem szerint - megfelelő forrás(ok) birtokában - a II. világháborút követő éve­ket is feltétlenül érdemes az adatgyűjtésbe és a feldolgozásba bevonni. A felső határt az 1940-es, 1950-es évek fordulójára tenném. Bár az államosítás lezajlása utáni állapot fel­tárása nagyon hasznos lenne, nem valószínű, hogy az 1950-es években keletkezett olyan, 19 A házszám- és utcanév reformról olvashatunk: Vadas Ferenc: Szekszárd ezeréves névvilága. Szekszárd, [1999], 77-78. 20 A lakóház-összeírás lelőhelye: TMÖL, Tolna Megyei Népgondozó Hivatal iratai; Erre a forrásra Rúzsa Éva főlevéltáros hívta fel a figyelmemet, akinek a Városfejlesztési elképzelések a 20. század közepén, Szekszárdon című tanulmánya a folyó­irat ugyanezen számában szintén olvasható.

Next

/
Thumbnails
Contents