Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)

2011 / 3. szám - PORTRÉK - Göttlinger Noémi: Beszélgetés Heimann Zoltánnal

94

Új Dunatáj *2011. november

tára adják, hogy tisztelik ezt a fajta értékteremtő munkát. Mert ez már nem csupán a borról szól, hanem a szelektív hulladékgyűjtéstől, a közös disznóvágáson keresztül, a lekvárokon és befőtteken át, az aszalmányok készítéséig. Szóval valahol egy értékváltásban vagyunk, és ez nem csak az én értékváltásom, hanem a korunk és a világ is egy értékválságban keresi a helyét. Most kvázi az önfenntartás felé haladó, a környék értékeit újra feldolgozó, a természettel egyfajta harmonikus egyensúlyban élés felé mozdultunk el, a fenntartható fejlődés és nem a kizsákmányoló életmód jegyében, ami egyúttal a megélhetés biztonságát nyújtja számunkra.- Borásznak lenni, hivatás. Milyen művészeti hitvallást tudna megfogalmazni ezzel kapcsolatban?- A mi dolgunk az, hogy rendet tartsunk a világban. Én nem hiszek abban, hogy a napi munkánkat, a múvészetiség, vagy ez a fajta líraiság hatná át. Persze fenntartom, hogy mások lehetnek ilyenek, én magam nem voltam ilyen soha. Szerintem minden pillanatban vigyázni kell arra, hogy értékteremtő módon tegyük a dolgunkat. Egyrészt a minőségre törekedve, másrészt hagyni kell a dolgokat, hogy haladjanak a maguk útján. A szőlő egy növény, aki itt van már egy pár millió éve, és teszi a maga dolgát, amibe nekem igazából nem nagyon kéne belekontárkodni. Figyelünk rá, hogy mi történik a borral, de amíg lehet, hagyjuk, hogy a maga útját járja, hiszen a lejátszódó biológiai és vegyi folyamatok, már évmilliós rutinokkal végzik a feladatukat. Mi ebben pedig csak bábáskodhatunk.

Ha az ember ezzel a hozzáállással, a minőség felé való elkötelezettséggel, alapossággal és rendelvúséggel éli mindennapjait, akkor lehetségessé válik egy másik minőségbe való átlépés. De ennek az átalakulásnak mi nem létrehozói, hanem segítői vagyunk. A csoda nem tőlünk van. Ahogy a reformátusoktól származó mondás tartja: „Egyedül istené a dicsőség”, tehát az, ha egy csoda történik a borban, már több mint mi vagyunk, mert nem én alkotok, nem én vagyok a főszereplő sem. Ha pedig a családban, feleségemben, a gyerekben tekintem végig ezt a folyamatot, akkor én ennek a térnek és időnek, vertikálisan és horizontálisan is, valóban csak a részese vagyok. De az a fajta illúzió nincs bennem, hogy én itt egy helyi kitüremkedés volnék, aki létrehozza a világot. Ez a tudat meg ad számomra egyfajta kedélyességet is, mert nem nyomja a vállamat a világmegváltás nehéz sorsa. Előttünk is csinálták ezt, mellettünk is teszik és a jövőben is fogják, a lényeg, hogy mi is végezzük el a mi a dolgunkat, és ha lehet, akkor tegyük mindezt kedélyesen.- Ön hogyan látja a szekszárdi borászatok aktuális helyzetét?- Mivel most már több mint öt éve vagyok az elnöke, jól látom a Szekszárdi Borvidék helyzetét. Rengeteg változás kezdődött el, ezért most nem szabad kapkodni, hanem a magunk kis lépéseivel kell tudatosan előre haladni. Hogy a változások létrejöttéből,