Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)

2011 / 3. szám - Varga István: Szegénységi bizonyítvány egy többdimenziós fogalom

Varga István • Szegénységi bizonyítvány

57

Ugyanakkor nem mentesített minden költség alól, mert a szegénységi jog megadása az ellenféllel szemben a perköltség megtérítésének kötelezettségét nem érintette. (Pp. 114 §.)

Már akkoriban is voltak emberek, akik jogosulatlanul vettek igénybe ellátásokat, ezért a szabályozás kitért erre is. A perbíróság a szegénységi jogot az eljárás bármely szakában hivatalból megvonhatta, ha a szegénységi jog feltételei nem voltak meg, vagy időközben már nem álltak fenn. Sőt, aki hamis adatok alapján jutott szegénységi joghoz, az számíthatott a hatszáz koronáig terjedhető pénzbírságra is. (Pp. 118 §.)

A bíróságok terhelését, illetve a költségeket csökkentette a szabályozás azon pontja, mely szerint ha a pereskedés már előre teljesen eredménytelennek mutatkozott, a szegény fél részére kirendelt ügyvéd kérelmezhette a szegénységi jog megvonását a bíróságon.

(Pp. 118$.)

III.

A szegénységi bizonyítvány használatával a törvénytelen gyermekkel kapcsolatos kutatásaim során találkoztam. A törvénytelen gyermek a házasságon kívül született gyermek volt 1946-előtt Magyarországon. Egy olyan speciális helyzetű társadalmi réteget alkottak, amely ma nem létezik. Speciális helyzetük jogállásukból fakad, jellemzői a következők: (CSORNA 1929:127-128, ESZTERGÁR 1936:128-130, CZIGLÁNYI 1939: 33-41)

1. Az anyja leánykori vezetéknevét viseli.

2. Az anyja állampolgárságát és vallását követi.

3. Községi illetőségét az anya községi illetősége szabja meg

4. Csak anyjával és az ő vérrokonaival van jogilag rokonságban.

5. Törvényes öröklési jog csak az anyjával, és az ő vérrokonaival szemben illeti meg.

6. Az anya a gyermek természetes és törvényes gyámja, ha kiskorú az anya, akkor a gyámhatóság rendel ki gyámot.

7. A természetes apát a gyermekkel szemben csak a tartásdíj fizetés kötelezettsége terheli. (Az apa a gyermekkel nincs családi kapcsolatban.)

Ezen komoly joghátrányok deprivációt okoztak, ami hatással volt életükre, és erősen korlátozta társadalmi mobilitási lehetőségeiket, nem túlzás azt állítani, jogaikat tekintve másodrendű állampolgárok voltak. Egyenjogúsításukat az 1946 XXIX. törvénycikk mondta ki, melynek 19.§. szerint: „A házasságon kívül született gyermek mind az anyának, mind az atyának, mind ezek rokonainak egyaránt rokona... úgy illetik jogok és terhelik kötelezettségek, mintha a gyermek házasságból született volna.” A törvénytelen gyermekekről bővebben lásd még: (VARGA 2003; VARGA 2006a; VARGA 2007).