Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 3. szám - Kukorelly Endre: CÉ CÉ CÉ PÉ
Kukorelly Endre • CÉ Cé Cé Pé 11 közti pékségben dolgoztak. 12 órát. Napi 12 óra. Nem, dehogy, mondja a nő nevetve, nem lehet leülni, mert egyszer azt kérdeztem tőle, hogy ülve lehet-e csinálni, amit csinál. Gyúrni. Süteményeket dagaszt. Ott ácsorgott a férje is, mogorván nézett, nem szólt, pedig inkább tőle kérdeztem, udvariasságból. És hogy ne bámuljam annyira a felesége mellét. Lehet, hogy nem mogorván nézett az a faszi, inkább bátortalanul, látszott rajta, hogy ha beszélni kezdene, nyomban elbátortalanodna. Mond valamit, össze-vissza hablatyol, mondat közben abbahagyja, segélykérőn az asszonyra pillant. Azt még meg is kéne érni, mondja zavartan, mikor arról van szó, én hozom szóba, hogy mivel minimálbérre vannak bejelentve, baromi kevés lesz a nyugdíjuk. Hogy csomóan be sincsenek egyáltalán jelentve, válaszol helyette a felesége, így mondja, csomóan, szerintem korrekt, hiába húzza alá pirossal most már másodszor a helyesírás-ellenőrző. Miért, hogy kéne mondania? (2.2.1) Sokan? Többnyire? A legtöbb, a többség, rengetegen? Csomóan, és passz. Például csak az egyik sofőrt jelentették be, pedig négy autója van a pékségnek, mondja a csaj mosolyogva, de nem ezen mosolyog, hanem csak mosolyog, amolyan mosolygós fajta, és közben tényleg pont úgy néz, mint a Szili. Vagy csak tetszik neki, hogy a mellét bámulom? És nincs az, hogy ellenőrzés?, próbálkozók, persze hogy van ellenőrzés, mosolyog, támasztja a konyhaajtót, na olyankor, ellenőrzésnél így bepréselődnek az öltözőbe, és onnan lesnek kifelé, hogy mikor mennek már el végre az ellenőrök, mondja. Most kicsivel még jobban mosolyog, mutatja a préselődést, nekinyomja a mellét az ajtófélfának. Kár, hogy nem hozzám nyomja. Mindenki mosolyog, a férje is, akislány is, nem létezik, hogy én ne mosolyogtam volna, préselődik a nő az ajtófélfához, tekintget befelé, a konyhába, mintha ott tartózkodnának az ellenőrök. A férj mint bejelentett pékszakmunkás, a kislány az ellenőr, ő a bejelentetlen, én meg a jóisten. Mutatja a jóistennek, mert ki másnak úgy mégis, hogy miként megy ez a dolog. Ügy megy, hogy hát kiszáll két fiatal ellenőr, és akkor az, aki nincs bejelentve, az így préselődik. De miért fiatal ellenőrök? Nem azt mondom nekik, hogy kurvára kevés az a pénz, tehát hogy kibaszott kevés, hogy kurvára kibaszott geci kevés pénzért kockáztatnak, nem káromkodok, hanem azt mondom, hogy nagyon. És hallom vissza a hamisan csengő hangomat. Lófaszt cseng, hamisan kong, nagyon kevés, fogalmam sincs, miért ilyen hamis, ahogy mondom, tényleg kurva kevés az a pénz, nekik mégsem így mondom, így nektek mondom. (2.3) Akik ilyesmiket olvastok. Ilyesmivel foglalkoztok, olvastok meg efféle. Kár, hogy nem így mondtam, nem próbáltam ki, lehet, hogy nem mertem. Inkább a hamis hang. Inkább ez
