Új Dunatáj, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 3. szám - Kukorelly Endre: CÉ CÉ CÉ PÉ
Kukorelly Endre CÉCÉCÉPÉ (1.1) Pár nappal a f(F)alomlás előtt voltam Berlinben. Kelet, szovjet zóna. Többször jártam Berlinben, először 1963-ban. Egy évvel azelőtt húzták föl a falat, a város közepén. Osztálykirándulás, jobban mondva csereüdültetés, előbb a németek jöttek, aztán mi mentünk. Az én cserém egy nagydarab, csontos prolifiú Karl-Marx-Stadtból, nálunk aludt a Szondyban. (2-!) Lakott a házunkban egy Somló néni meg egy Vértessy néni. Simán összekeverem őket. Oszszekevertem, már nem keverem össze. Bizonyos értelemben most is összekeverem, például nem emlékszem, hogy Somló néni lakott-e az első emeleten, a gangnak úgy a közepe felé eső lakásban, és Vértessy néni a második és harmadik emelet között, vagy fordítva. Az ajtó a lépcsőházra nyílt. Vagy a Somló néninek, vagy a Vértessy néninek az ajtaja. Fehér haj, dauerolt frizura, ez biztos. Igyekszik lefelé a Vértessyné a lépcsőn. Csókolom, ezt fogom neki mondani. Mindjárt, ha odaérek. Megáll, rám mered, lassan megy neki, nagyjából lát, látja, hogy ki vagyok, nem tudom, mit lát. Szerbusz, fiacskám. Kiszáll a liftből Somló néni, csaknem egymáshoz ütődnek, jónapot, mondják, szinte egyszerre. Nem állnak meg. Egymásnak sem. Nem tudom, mi van köztük, vagy mi volt. Vértessy néni enyhén piszkos, elsárgult fehér csipkekesztyűt visel, kerek kalapkát a tűző nyári napon. Somló néni halvány bugyikék kosztümben van, orra alatt kis bajuszka. Fogalmam sincs róluk. Soha egy mondatot nem beszéltem velük. Nem hiszem, hogy beszéltek volna egymással bármiről. Már meghaltak. (3-1) Pasztuh az osztálytársam volt, alacsony, alacsony, puha gyerek. Puhány. Pásztor amúgy. Mármint a neve. Nemigen barátkozott vele senki. Én se. Az Izabellában laktak, egyszer fölmentem hozzájuk tévézni, vagyis nem tévézni, hanem focimeccs miatt, a Győr játszott, már nem emlékszem, kivel. Arra emlékszem, hogy kupameccs és Keglovics. A mamája egyszerű, jelentéktelen külsejű, korán öregedő asszony, nyilván rég otthagyta a férje. A Pásztornak az apja. Vagy meghalt volna az apja? A Pasztuh apja, mert nem tudom azt mondani, hogy Pásztor, ha eszembe jut a Pásztor. Igaz, nem is jut eszembe. Most eszembe jutott. Mentem föl Pasztuhhoz focit nézni, mert hívott, és nem egyszerűen csak hívott, hanem szépen megkért rá. Hogy ugye fölmegyek? Nekünk meg nem volt tévénk. Az anyja nyitott ajtót, csúnya kis nő, látszott rajta, hogy örül a fia barátjának, és az volnék én. Barátkoznak
