Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1. szám - Kisistók Judit: "Yorick Pehotnij fogadott fivérek"
Szárnypróbák Baka Istvánról • Kisistók Judit 91 hogy tanításai folytán valamit adhat hazájának. Két eltérő mentalitás találkozik itt: Pehotnij, a világ romlottságába és megváltoztathatatlanságába beletörődő, és Yorick, a tenni vágyó, változást sürgető. Yorick buzgó, az őrület által vezetett, az így szerzett megvilágosodottságát meg akarja osztani a világgal, mely végül kiveti őt magából, ezzel szemben Pehotnij elméje tiszta marad és nem vállal társadalmi szerepet. A felsőbb hatalommal való viszonyuk hasonlóan ambivalens. Yorick megveti Fortinbrast, veszekszik Istennel, míg Pehotnij világát elemészti a diktatúra, ám az egyént nem hagyja széthullani. Az orosz világát olyan mértékben beszőtte a felsőbb hatalom, irányítás, bürokrácia és személyi kultusz, hogy már-már meg is szokta, hozzá tartozik életéhez, rezignáltan beletörődik, bár időnként elejt egy-egy ironikus megjegyzést a rendszerről („elkérve a dokumentem” - A tengerhez). Ezen felül azonban passzivitása dominál, meg sem próbál fellépni a helyzet ellen, hisz érzi, hogy felesleges, semmilyen változás nem fog végbemenni. Yorick itt is az aktívabb fél, jobbító szándékkal. A művészettel is ez a célja, és elért eredménye ugyanúgy elhanyagolható az emberek szemében - megteremtette a dán irodalmi nyelvet anekdotáival (Yorick alkonya), mégis semmibe veszik őt, aki egy aktívan alkotó művész. Pehotnij nem az, ő szemlélődő alkat. A művészetet ő mindig az elmúlással kapcsolja össze, az apokaliptikus víziókkal. A Hideg teremben hölgyek és urak című versben még olyan vetülete is létezik, miszerint a művészet kiszolgálja a diktatórikus világot, hiszen addig nem ölnek a bolsevikok, amíg el nem hal a zene. A zenét ebben az esetben nem eltörlik, a kultúrát nem elpusztítják, hanem kisajátítják, hogy saját önnön céljaikra használhassák fel. így válhat a muzsika a manipuláció eszközévé, akárcsak a második világháború alatt készült propagandaíilmek. Ez az újfajta, „megszállt” művészet tehát Pehotnijnál az emberiség, humanitás végét jelzi (mely szintén az orosz messianizmusból eredeztethető, a kollektív üdvözülés képével harmonizál), ugyanis azon verseiben, melyekben megjelenik a világvége gondolata, valamilyen módon előkerül a művészet is (legyen az akár egy koncertterem vagy színház) míg Yoricknál a teremtő erőt, kultúrát képviseli, melyet azonban nem értékelnek kellőképpen. Baka alteregói két ellenpontot alkotnak egymással szemben. Mindazonáltal maga a költő is írja versében, hogy „Yorick és Pehotnij fogadott fivérek". Ez arra utal, hogy tökéletesen megférnek egymás mellett, sőt épp a különbözőség végett kiegészítik egymást. A két alak öleli fel a költő ambivalens világnézetét, hangulatingadozásait, betegségéből adódó gondolatait. Két külön lelkiállapotot hordoznak: a küzdő, remélő, de semmibe vett művész, egy jobb világért és életért akár Istennel is vitába bocsátkozó, gondolatait leplezetlenül verbalizáló Baka és a megnyugvást nem lelő, rezignáltan a megváltoztathatatlanba beletörődő, a küzdelmet feleslegesnek tituláló és megnyi
