Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1. szám - Szabó Judit Tünde: Yorick és Pehotnij Baka István két alteregójának jellemzése,összehasonlítása
74 Új Dunatáj • 2010. március használata is sokkal összetettebb, precízebb és higgadtabb, noha indulatossága mit sem változott. A Yorick visszatér című vers kétféle értelmezéssel is bír. Egyrészről egy Istennek szánt bírálat, melyben megkérdőjelezi és számon kéri tetteit, és azt, hogy felhők mögé rejti magát az emberek elől, hogy elhárítja magáról a felelősséget. Ezt támasztják alá a bibliai utalások Noé történetével, amikor Isten köpete elárasztotta a világot. „...Meg is tetted már Vízözön-alakban / S mi úszhattunk a mocskos-barna habban / Bárkánkra oly sebtében felpakolva / Egy listára került az eb s a bolha/De mégis mindig volt egy Ararát..Másrészről politikai értékítéletet is tartalmaz, melyre a következő sorok utalnak: .. Véget nem ér amit e sárgolyóra / Kimért az Úr s akárcsak idelenni Kétharmaddal dönt a történelem...” A Yorick PANASZDALÁban pedig megjelenik a bezártság a létezésbe, a testbe és a világba, valamint az időbe. Ezek között a korlátok között rothad el a lélek, mely nem tud szabadulni. Szőke Katalin5 Yorickot a szent eszelős kategóriájába helyezi, mivel Istennel való perlekedése és folyamatos kritikái ide sorolják őt. Másrészt Tarkovszkij munkásságában jelenik még meg a szent félkegyelmű, aki az orosz kultúrában fontos szerepet tölt be: „az isteni lét, a felfoghatatlan szubsztancia ... a bolond beszédben, a bolond tudatban és cselekedetekben ugrásszerűen, közvetlenül látható és hallható formában tört be a világba”.6 E szerint a felfogás szerint a bolondokat maga Isten küldte a földre, abból a célból, hogy perlekedésükkel és meghökkentő viselkedésükkel mederbe tereljék a világot. Búcsú barátaimtól című művében mindkét figurától végső búcsút vesz, mivel minden titkot elmondtak már róla, amit el lehetett. A vers lezárása kissé rejtélyes és elgondolkodtató: a titkok kimondattak, de a Titoktalan nem. Ez valószínűleg azért van, mert létezik valami olyasmi a világon, ami sehogyan sem fogalmazható meg, de mégis törvényszerű és mégis mindnyájan ismerjük ezt a megfoghatatlant: ez a Titoktalan. „Akkor vagyok a legszemélyesebb, amikor álarcot veszek fel” - vallotta Baka István maga, és valószínűleg igaza is volt, hiszen szerepverseiben valami olyasmi fejeződik ki, melyre a filozófusok csak annyit mondanának: szubsztancia. S hogy ez valóban így van, arra minden olvasó számára bizonyítékot nyújtanak saját élményei, melyekhez ezeken a verseken keresztül jutnak hozzá, hiszen mindenki számára nyújtanak valami új élményt. Megtudunk valamit saját magunkról is, amiről addig csak sejtéseink voltak, mindemellett pedig szembesít minket az élet és a világ, akár saját belső világunk nagy kérdéseivel és problémáival is. Összetört tükrök mozaikját tartja 5 http://www.lib.jgytf.u-szeged.hu/folyoiratok/tiszataj/98-07/szoke.pdf (utolsó letöltés: 2009.09.10) 6 Kovács András Bálint - Szilágyi Ákos: Tarkovszkij, Helikon Kiadó, 1997,220. oldal
