Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1. szám - Szabó Judit Tünde: Yorick és Pehotnij Baka István két alteregójának jellemzése,összehasonlítása
Szárnypróbák Baka Istvánról ■ Szabó Judit Tünde 71 Az orosz irodalom olyannyira nagy hatással volt Baka Istvánra, hogy az első füzetet szinte teljes egészében a nagy orosz alkotóknak ajánlotta, ők a legfőbb ihletforrásai. A Raszkolnyikov éjszakái című vers nyitja meg a ciklust, amiben Dosztojevszkij híres regényének, a Bűn és bűnhődés főszereplője vezet be minket a szentpétervári éjszakába. A vers több ponton is utal intertextuálisan a regényre, mint például a „Baltaként rándul meg szívem” sorban és a bérház említésével is. A verset olvasva újraéljük az eredeti történet olvasása közbeni izgalmakat, amikor Raszkolnyikowal dobbant a szívünk a félelemtől és vele együtt őrültünk bele a rémületbe. Ez a pétervári éjszaka maga a büntetés, az éjszaka maga is rabként bűnhődik bűneiért és anticipálja Raszkolnyikov raboskodását Szibériában. Megjelenik az archetipikus orosz történet: egy ember, aki kiválasztottnak tartja magát, többet érez sorsában, mint ami máséban lehet és a vállalt bűnhődés által próbálja megváltani a világot. Bergyájev, az orosz egzisztencializmus vallásos irányzatának filozófusa is ezt fogalmazta meg, mikor azt mondja, hogy a személy nem csak megtapasztalni képes a fájdalmat, hanem a személy bizonyos értelemben fájdalom... Ez az elv jelent meg Dosztojevszkij regényeiben is, és ezt közvetíti ezzel a versével Baka István is. A Kutya című versben megjelenik az Istenhez való viszony. Az emberek hiányos metaforája a kutya, mely a rúgásoktól, vagyis az Isten által kieszközölt, fentről érkező buktatóktól és bukásoktól lekushad a fűbe, és rettegő szemekkel néz a holdra, vagyis az égből várja félve a segítséget, a támogatást, vagy a magyarázatot. Az ironizálás azonban itt is megjelenik. Istent, mint egy jószágokkal bajlódó hatalmas gazdát jelenít meg, aki időnként kénytelen keményebb eszközökhöz nyúlni, hogy kordában tartsa azt a falkányi kutyát, aki jutott neki, de lévén hogy a kutya megbocsátó és hűséges állat, mindig be fog hódolni neki. Ez igazán erős értékítélet a társadalomról és az istenkép sem túl pozitív kicsengésű. Baka István életének egyik legfőbb éltetője volt a klasszikus zene, ezért nem meglepő, hogy verseiben is elénk tár egy orosz zeneszerzőt és zongoraművészt, Szergej Rachmaninovot. A Rachmaninov zongorája című verse érdekes szembeállítása a mennyről és pokolról alkotott képnek, melyek a zongora billentyűin megférnek egymás mellett, hiszen egyik sem jobb a másiknál. A fehér a túlsterilizált, fagyos mennyországot jelképezi, míg a fekete a sötét alvilágot, a poklot. Ebbe az ellenpontozásba építi bele Oroszország helyzetét és jellemzőit: a bódító vodkabűz egyfajta tudatlan, mámoros, de felszínes állapotba taszít, míg a mélyben kemény politikai csaták dúlnak a fehérek és a vörösök, vagyis a bolsevikok közt, és valószínűleg Magyarországra is jellemző volt ezidőtájt ez a bódult tudatlanság, az elvakultság a politika és a közéleti problémák felé.
