Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1. szám - Szabó Judit Tünde: Yorick és Pehotnij Baka István két alteregójának jellemzése,összehasonlítása
68 Űj Dunatáj • 2010. MÁRCIUS A Yorick monológjai című kötet nyitóverse egy Viktor Szosznorának ajánlott mű, a Helsingőr, amit már korábban megírt, és csak később illesztett ide Baka István. Ez a mű mintegy elénk tárja a díszletet, melyben aztán elhelyezi Yorickot és anticipálja is az alaphangulatát az ezt követő verseknek. A helyszín leírása igazán képszerű és érzékletes. A hal motívuma kitölti a verset, és Babits Jónás könyvét idézi elénk: a halba zártság dohos érzése, a büntetés, az alvilági vízió materiális ábrázolása: például pikkely-cserepek, harcsabendő, halul tátogó ablakok. A hal gyomrába való bezártságot Baka kiterjeszti a világegyetemre, arra a gondolatra, hogy az ember be van zárva a testébe, az életébe, a környezetébe és nincs megváltás ebből a rothadó állapotból. Megjelenik az eleve elrendeltség gondolata is a homokóra képe által, mivel az élet idejének, végességének metaforája, mely az eleve elrendeltség ijesztő létét sugallja. Vagyis minden sorsszerű, nincs befolyásunk életünk alakulására és ezt a figyelmeztetést erősíti meg, hogy a mű végén is megjelenik ez az óra. Yorick alakjától nem idegen az erotika, sőt, előszeretettel beszél róla. Az Ophelia, Yorick második monológja egy teljes erotikus vallomás a halott Ophelianak címezve, ahol is megtudjuk, hogy mialatt a fiatal lány tudatlanul és aggódva epekedett a bolondot tettető Hamlet után, aki közömbös volt felé, addig Yorick Ophelia után sóvárgott, friss és szűzi leányteste után, amiről még most is ábrándozik, de sosem lehetett az övé. Új világot teremt azonban azáltal, hogy elképzeli, mi lett volna, ha Ophelia a kegyeibe fogadja őt és boldogan, szerelmük gyümölcsét élvezve élhetnének együtt. Megjelenik az ironikus humor is, hiszen ebben a boldog állapotban néha azért szakítanának egy kis időt a szeretkezések között, vagy talán helyett is arra, hogy megemlékezzenek a mindkettejük által szeretett Hamletról! Felfedezhető még egy újabb shakespeare-i elgondolás, illetve hagyomány folytatása is: színház a színházban, hiszen Ophelia „szerepet tévesztve” halt meg. A köteten belül más utalások is alátámasztják ezt, mint például az is, hogy Hamlet utánozta ugyan Yorickot, de mivel nem volt profi és hivatásos, ezért viszolygott ettől a felvett szereptől. Ophelia azonban máskor is feltűnik Baka költészetében, méghozzá fordításai kapcsán. Marina Ivanova Cvetajeva egy műve, az Ophelia - A királynő védelmére című műben Ophelia szerepében is járt. A monológ címzettje Hamlet, akit arra szólít fel, hogy éljen a jelen világában és ne a halottakkal foglalkozzon, sokkal inkább bocsásson meg anyjának, a királynénak, akit egyébként sincs joga elítélni. Mindezek mellett persze érezteti saját szenvedését is és megpróbálja felhívni magára a királyfi figyelmét. A kötet versei önmagukban igazán változatos versformájúak, egyáltalán nincsenek központozva, ezzel is erősítve a bolondok csapongó, meghatározhatatlan gon
