Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1. szám - Szabó Judit Tünde: Yorick és Pehotnij Baka István két alteregójának jellemzése,összehasonlítása
66 Új Dunatáj • 2010. március Sztyepan Pehotnijt. Véleményem szerint, míg a korábbi maszkok inkább a történelmet és a nemzetet képviselik, addig az utóbbi kettő valami egészen mást is ezen kívül: Baka benső énjét, valamit, ami csak benne él, őhozzá kötődik. Ettől sokkal személyesebbé válik ez a két karakter, énjét szinte megkettőzve alkotja meg őket, és tudatosan össze is vonja a „két testvért” a Búcsú barátaimtól című versében. Az első valódi Baka-alteregó tehát Yorick, akit Shakespeare Hamlet című drámájából ismerünk. Az eredeti történet szerint a halott udvari bolond koponyáját megtalálja Hamlet a temetőben és megemlékezik róla, végiggondolja a halála óta történt változásokat. Ezt a helyzetet Baka István teljesen megfordítja, szinte játékot csinál belőle, hiszen itt a hamleti történet „utóéletével” találkozunk oly módon, hogy a Hamlet halála utáni eseményeket és történéseket a még élő Yorick éli át és mutatja be. A legintenzívebben persze ez a „játék” a Yorick monológja Hamlet koponyája felett című versben nyilvánul meg, ahol egy sorban konkrétan utal is intertextuálisan a shakespeare-i eredetire: „...te koponyád van a kezemben s nem az enyém a tiédben...”. Az egész mű egy összefüggő gondolatsor, egy mondatvers. Kötetlenül beszél, hiszen a monológ csak önmagának és az élettelen koponyának szól, egybefüggő emlékek sorát látjuk megelevenedni. A csapongó gondolatok érzékeltetik, hogy Yorick valójában bolond, aki ráadásul gyermeki, gyermeteg érzelmeket produkál: kárörvendő, hiszen túlélte Hamletet, de ragaszkodik is hozzá, mivel ő volt talán a hozzá legközelebb álló szellemi társ, és hiánya miatt megjelenik a magányosság érzése is. Versenyhajlam is van benne, hiszen ahogyan elmondja, Hamlet epigonizálta az ő nagy művészetét, megpróbálta ellesni a tőle látottakat és hallottakat, de teljesítményben messze elmaradt tőle, a profitól. Beszámol az udvar állapotáról is: arról, hogy viszonylag jól bánnak vele, de Hamletet már nem becsülik. Megjelenik egy igazán érdekes és figyelemreméltó „tévedés” is, melyre Szőke Katalin is rávilágít Yorick Pokla2 című tanulmányában: Yorick ebben az esetben dán-svéd ellentétről beszél, de az eredeti történetben dán-norvég problematikával találkoztunk. Úgy gondolom, ez a kis tréfa csak még jobban érzékelteti a kulturális zavart, melybe a magyar, és közép-európai helyzetet is beleérti a költő: a „csángóbb tájszólás” egyértelműen utal a hazai nyelvi és kulturális problémákra, melyet korábban szintén Yorick alakján át már kifejezett Kormos István. A karaktert Baka éppen Kormos Istvánon, kedves költőjén keresztül fedezte fel, aki felhasználta verseiben, így figyelt fel rá. Kormosnál viszont Yorick még egyáltalán nem szerep volt, teljesen más funkciót töltött be. Ő jelenítette meg a sanyarú költősorsot, és ellentétben Bakával, akinél az írói, művészi öntudat fontos kifejezőeszköze 2 http://www.lib.jgytf.u-szeged.hu/folyoiratok/tiszataj/98-07/szoke.pdf (utolsó letöltés: 2009.09.10)
