Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1. szám - Szabó Judit Tünde: Yorick és Pehotnij Baka István két alteregójának jellemzése,összehasonlítása
Szárnypróbák Baka Istvánról • Szabó Judit Tünde 65 A szereplíra nagy hagyományra tekint vissza a magyar irodalomban, egyáltalán nem ritka. Kölcsey Himnuszában a lírai én úgy szólal meg a műben, mint egy 16-17. századi protestáns prédikátor. A nyelvezete szándékosan archaizált, és a rímek használata is sokkal tompább annak érdekében, hogy a korhűség kellő mértékben hiteles legyen. Petőfi egészen új stílust teremtett a romantikában a helyzetdalaival, amelyekben népies szerepeket vett magára, mint például A borozó című versében. Kosztolányi Esti Kornélját vagy a nagyon is mai Szív Ernőt, Darvasi László alteregóját is ide sorolhatjuk, ám valamiben mégis eltérnek ezek az alakok Baka István álarcától. Míg Esti Kornél, vagy a népi hősök csak kiegészítői a költői személyiségnek, addig Bakánál sokkal mélyebb átlényegülésről beszélünk: az általa teremtett szerepek egyáltalán nem kiegészítő funkcióval bírnak, inkább a költő egy másik arcát mutatják meg. Yorick és Pehotnij tehát nem tekinthető igazi alteregónak, mert sokkal több szállal kötődnek alkotójukhoz. A magyar irodalomból kitekintve találhatunk csak Baka István szerephasználatához hasonlót, legjobban a portugál származású Fernando Pessoa költészetével rokonítható. Pessoa is „megtöbbszörözte” önmagát, művészete csak a három tökéletesen különböző karakterrel vált teljessé, melyek mindegyike egy darabot fedett le belőle. Őket is inkább jellemezte a rész kapcsolata az egészhez, mint a kiegészítés a hiányhoz. Baka fordításai közt is találunk egy verset, melyben a szerepekről ír, Andrej Belij MASZKABÁLját. Ebben fellelhető a szerepviselés játékossága, komolytalansága, hiszen valaki más szerepébe bújni mindig egyfajta tréfa. A maszkviselés időlegességét, tünékenységét is érzékelteti a vers, hiszen „...Egy estére szól a turbán-/S művi barlang és moha..Képei megjelenítik előttünk egy álarcosbál színes forgatagát, kavalkádját és annak nevetségességét is, hiszen komoly emberek öltöznek be neves történelmi személyiségeknek, így táncolnak menüettet, és mulatoznak pár órán keresztül, majd mindenki visszatér a megszokott életébe, a szürke hétköznapok kiábrándító világába. Ahogy Fried István is megállapítja, „a hasonmások „élettartama” véges, státusuk, mondhatni, ideiglenes, többnyire csak egy bizonyos, erősen körülhatárolt szituációban életképesek.”1 Baka költészete során több maszkot is magára öltött, bár ha megfigyeljük, igazán érdekes íve van a különböző szerepei sorának. Ugyanis első választásai neves magyar történelmi és irodalmi személyiségek voltak, mint Dózsa, Széchenyi, Petőfi, Vörösmarty vagy Ady, és mindezek után két merően eltérő karaktert választott: egy udvari bolondot Shakespeare Hamletiéből. Yorickot, akit az eredeti műben már réges régen eltemettek, és egy orosz költőt, akinek a neve Baka István nevének tükörfordítása, 1 Fried Istán: Árnyak közt múlandó árny, Tiszatáj Alapítvány, 1999,195. p.
