Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1. szám - Magyar Vivien: Baka István összetett istenképe
62 Új Dunatáj »2010. március lódottság, amelyet az időnként fellobbanó remény okoz azzal, hogy újra és újra elalszik. .. „Már évek óta csak búcsúzkodom / S még mindig itt vagyok tréfálsz velem / Hogy annál jobban megalázz Uram” (Gecsemáné). Úgy érzi, hogy felkészült a halálra, és az Úr megalázza azzal, hogy még maradnia kell a földön. Nem akarja elfogadni azt, hogy a halála felett sem dönthet, a döntés Isten kezében van, és nem érti, hogy miért játszadozik vele. Teljesen szembeállítja magát a krisztusi önfeláldozással: nem tud krisztusként beleegyezni abba a sorsba, amit az Atya elkészített számára, az utolsó pillanatban is szembeszáll vele: „... mégse úgy legyen ahogy Te / akarod hanem ahogy én ahogy / én akarom én akarom Uram”. Tisztában van azzal, hogy bűnös a lelke, és hogy élhetett volna másképp, a Zsol- TÁRban ezt imába is foglalja: „Egy-két paragrafust megszegtem én a/Tízből alpontokról nem is beszélve / Tudom hogy nem te én magam sodortam / Magam halálos bűnbe és veszélybe”. Bűnbocsánatért esedezik, amin saját maga is meglepődik, hiszen eddig amikor róla beszélt, leginkább káromolta, átkozta az Istent. Most azonban le kell győznie kételyeit, mert nem lát más megoldást: most nagyobb szüksége van Istenre, mint valaha. Egyetlen egy dolog jár a fejében: hogy élhessen. Annyira égeti belülről az élni akarás, hogy ezért képes túllépni önmagán, megalázkodni Isten előtt és utolsó, kétségbeesett próbálkozásként arra kérni, hogy tartsa meg az életét. „Ami a világra segített és ami onnan elfog űzni, csak azokon az órákon lep meg, amikor túl gyenge vagyok, hogy ellenálljak neki”10- mondja René Char. A költőt is a pillanatnyi gyengesége kényszeríti arra, hogy Istenhez forduljon. „Nem kérek tőled szívesen hiszen / Tudod hogy nem szeretlek Istenem / Hagyj élni akkor tán meg is szeretlek / S hagyj élni engem akkor is ha nem”. A Zsoltár olyan szempontból különleges, hogy a lírai én Istenhez képest alul marad, (bár, hogy megőrizze méltóságát, meghagyja annak a lehetőségét, hogy akkor sem fogja megszeretni ha kegyelmes lesz, mégis elvárja Istentől hogy megtartsa az életét) míg a legtöbb versében győztesként kerül ki egy-egy Istennel való pörlekedésből. Én itt vagyok című verse összefoglalja mindazt, amit élete során Istennel kapcsolatban érzett, hogy szeretett volna hinni de nem tudott, mert nem találta azt, amiben hihetne: „Én itt vagyok de hol vagy te Uram / S hol voltál amikor kerestelek még”, „Kutattalak s nem leltem rád Uram”. Úgy érzi, hogy nem ő a hibás, amiért nem tudott hinni, hanem az isteni kijelentésen esett valami csorba, ami miatt nem volt képes megérteni és elfogadni. Továbbra sem a kegyelmes, hanem a pusztító Isten képe él benne, aki már nem szereti az embereket. Ördögi szándékokkal ruházza fel, hangsúlyozza a szerepét az ember szenvedését okozó betegségekben: „... jobban élsz a vírus-10 René Char: „Hüpnosz jegyzetei", A könyvtár lángban áll, Budapest, Európa Kiadó, 1989,65. p.