Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)

2010 / 1. szám - Magyar Vivien: Baka István összetett istenképe

Szárnypróbák Baka Istvánról • Magyar Vivien

59

démon behabzsolja. Azt gondolja, hogy egy ősi titokra jött rá: az Isten és a Sátán tulajdonképpen egy, szétválaszthatatlan, gonosz erő, ami a világot önkényesen, zsarnok módon irányítja.

Komolyan foglalkoztatja az a kérdés, hogy valójában ki az, aki felelős a világ működéséért. „... ki hajol a gép fölé, mely szüntelen cseng, sort vált, zakatol? Talán te írod, Istenem, a föld színére versedet?” (Tájkép fohásszal). A változásnak és a fejlődésnek kell, hogy legyen egy transzcendens hajtóereje, motorja az emberi elszántság felett. Az ember mindenképpen alárendelt, de azt nem határozza meg, hogy ez a viszony deista elképzelés szerint csak a teremtés pillanatáig tartott („... nem sejtjük, hogy csak vágyak, érzetek voltunk: Teremtőnk gondolatai, míg élt”- Örökség) vagy még mindig érvényben van. A Kerti ÓDÁban utal a teremtésre, és egy metafora alkalmazásával felidézi a bibliai mondatot, miszerint „látta Isten, hogy ez jó”: „Elégedett az égi kertész”. Az Égi zsEBÓRÁban Istent Órásmesternek nevezi, aki játszadozik a földdel (a föld „Jézuska üveggolyója”). A meghibásodott óra, amit Órásmester lévén meg kellenejavítania, egyenlő az idővel, a történelemmel, a múlt, a jelen és a jövő által alkotott egységgel. Isten azonban csak nézegeti, felcsippenti, piszkálgatja, a fejét csóválja és zsebre teszi: már nincs mit tenni, ez az óra véglegesen elromlott. A humorizáló előadásmód mögött ott van a véglegesség tragikuma, az a tudat, hogy már a „szakértő” képességeit is meghaladja az, hogy helyre hozza, ami nincs rendjén. Az égi óra motívuma Babitsnál is nagy jelentőséggel bír: „Mit mutatsz minekünk, te nagy, sima óra...? ... Közönyösen tűz rám vad arcod” (Babits Mihály: Az isten és ördög...). Úgy gondolja, hogy ő is része az óra szerkezetének („... úgy érzem hogy ingád vagyok és himbálok’7), de nincs meghatározó szerepe, csak passzívan tűri, hogy mozgatják. Ady is tapasztal egy Istent aki, Baka üveggolyós Jézuskájához hasonlóan, gonoszul, vakon és közömbösen „úgy forgatja a Mindenséget, mintha unott játékot űzne”, és egyetért azzal is, hogy mint Órásmester, „Ö teljesíti az Időt” (Ady Endre: Isten, a vigasztalan).

A világ helyzetének javíthatatlansága nem csak a folyamatos és súlyos hanyatlás következménye, a Mester képességeinek romlása is hozzájárul: nem elég, hogy nem lép közbe, amikor szükséges lenne, sok mindent észre sem vesz. Talán teljesen megvakult az idő során, szemét csukva tartja, hogy kizárja a világot, vagy csak a közöny homályosítja el látását? Akárhogy is, csak valami nagyon súlyos, nagyon szörnyű dolog „marja fel Isten szemét” (Bolgárok) , és az embernek is hatalmas erőfeszítésébe kerül, hogy felhívja a figyelmét: „Hogy az Isten lássa - égünk, ha nincsen is, lássa - égünk, hogyha vak is, lássa - égünk!” (Könyörgés lányom életéért). A VÖRÖSMARTY-TÖREDÉKEKben a költő Égi Vaknak nevezi, a Gecsemáné című versben azonban kegyetlenül ironizál: „Látlak ahogy Te engem sohasem / Mert mit is lát