Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 1. szám - Acsádi Rozália: Retúr
Acsádi Rozália RETÚR retúrjegyet vennél minden helyen, hogy ne felejts majd el visszajönni, mikor már nem tud mondani túl sokat a sós víz, a barlang homályában a titokzatos cseppkő, vagy amikor visszaint valami belső nyugtalanság, egy kép a lovak vágtáiról, ahogy a por felkorbácsolt tengerében elúsznak az égi határ felé, s a szürke hullámokból csak az a furcsa morajlás hallatszik a paták kemény ütése helyett, de lehet egy dallam is, olyan, amitől felbolydul benned a táj, amit magadban hordasz mindig, beleégetve, mint egy stigma, sejtjeid falába, már megszoktad, már nem is veszed észre, csak ha fellángol és fáj valamitől, retúrjegyet vennél, hogy ne felejts el visszajönni, pedig tudod, hogy itt szigorúbb az emlékezet, és több a megbocsátanivaló, szinte egymásba ér, mint a homokban hagyott összes lábnyom, amikor már csak a szél játszik a parton a magára hagyott nádasokkal, és valami mégis visszaint, persze mindenhol időznél még egy kicsit, talán hogy némi haladékot adj magadnak, mielőtt elhagyod a metropoliszok tükreire rajzolt álmot, a sirályok fehér, lobogó vásznait, és az út közben rád feketült éjszakák zaját, aztán indulsz, pedig tudod, hogy itt felszólító módban szólnak leggyakrabban hozzád, még azok is, akiknek mást is meg kell majd egyszer bocsátanod
