Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 4. szám - Töttős Gábor: Szekszárd szülöttei műveiben
Töttös Gábor • Szekszárd szülöttei müveiben 75 ményében is megismételt. Az apátnak „Nem hiányzik asztalán a vacsora / Fűszerszáma, Szegszárdnak veres bora; / Mely sötéten, sűrűn, mint a bikavér, / A komoly kedv hangzatával összefér”, ezért „a nyers Petur” azt mondja: „Ráköszöntöm ezt a sűrű bikavért!” A sokak által félreismert, még többek által meg sem ismert Szent László az utolsó tiszteletadás: a megyeszékhely védőszentjének ürügyén. így születik a megható képi vallomás, amely mintegy keretet képez Garay életművében a Csatárral megkezdett nagy alkotások sorában. „A Dunának bal partján a város áll / Bortermő magas hegyek lábainál, / A Dunától félórányi járaton; / Róma bírta telepéül egykoron. / Mint a gyöngysor szép leány ifjú nyakán, / All a város a hegyláncnak derekán...” Garayról tehát elmondhatjuk: rövid alkotói korszakában is teljeset adott szülőhelyének, amely életében és halála után egyaránt megtisztelte. Még a Bach-korszak idején kezdtek gyűjteni az 1898-ban felavatott szoborra, de addigra már tér elnevezése, emléktábla is emlékezett rá. Utóbb gimnázium, általános iskola, s ki tudja még mi minden... „Kit elhagytam: szülőhelyem!” Babits Mihály - Garayval ellentétben - látszólag némi előnnyel indult Szekszárd szeretetében, hiszen itt születtek s jelentek meg első művei, ráadásul a helyi újságok akkor közlik versfordításait, amikor még 15 éves sem volt. Tíz év múlva az immár országos figyelem középpontjába került költő, akinek alkotásait a Nyugat is szívesen fogadta, vallomásos verssel hálálta meg az iránta megnyilvánuló szeretetet és figyelmet, így adta a helyben s a megyében népszerű Garay János képes naptára számára 1908-ban a meghitten vallomásos Édes az otthon című költeményt. Eddigre azonban, bár sokat csak évek múlva ad közre, már kisebb kötetnyire tehető a várossal kapcsolatos művek száma. Első kötetében az Anyám nevére és az Itália sorolható ide, de csupán az utóbbi nevezhető a feltétlen szeretet bizonyítékának. hzAliscum éjhajú lánya s a Szöllőhegy télen pedig - bár helyi vonatkozása szembeötlő - meghaladta a szerkesztők és reménybeli olvasók tűrőképességét. Úgyhogy az Öve körül zsibongó csiklandó vágyak méhrajait’ érző és ’hasadt tunikájába botló’ leány csak a kötet tulajdonosaihoz juthatott el, nemkülönben ’a hegy húsát meztelen, ájult hölgynek, fesztelen mutató telt forma, a gömbölyű, csinos’. Megesett olyan is, hogy a zajos beharangozással várt, s többek között Babits Gáláns ünnepségét is előadó Medgyaszay Vilmán megbotránkozott a helyi nagyérdemű, s az 1909. február 1-jei kupié- és sanzonbemutatón sajtónk szerint „a közönség valósággal fellélegzett, amikor a frivol, durva nótázásnak vége szakadt”. Ennek ódiumából azonban Babitsra semmi nem háramlott, így hívják meg 1911- ben a fennállása 50. évfordulóját ünneplő Szekszárd-Tolnamegyei Nőegylet ünnepélyé
