Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 4. szám - Tverdota György: Babits és Illyés kapcsolata
58 Új Dunatáj • 2010. december tartását élezték az emberi méltóság elszánt védelmévé”, „harcos pacifizmussá”. Arra is fel kellett hívnia az újabb generációk figyelmét, hogy fejlődőképessége folytán a kései Babits a népi lírára ügyelve leegyszerűsödik, „az örök dolgok mestere úgy szomjazza a korszerűt, hogy már-már tanítványaitól is tanul”. A felnőtt olvasót is meg kellett győznie Illyésnek egy másik írásában arról, hogy „Babits szemébe nézni” csak akkor tud az utókor, ha megszabadul a nagy költővel szemben táplált előítéletektől: „alig van költő, - írta - akit annyi félreértés kísért életében is, halálában is, mint Babits Mihályt”. Róla írt utolsó cikkében egykori mestere ügyében perújrafelvételt sürgetett: „Védelmét pőre újrafölvételében két ellentétes szóval így fejezhetem be: mégis és épp azért.” A makacs kitartás szavai ezek, s tanúsítják, hogy Felsőrácegrespuszta szülötte becsülettel megtette kötelességét szekszárdi földije iránt.
