Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 4. szám - Fáj Attila: Az ószövetségi és a babitsi Jónás - paradoxon logikai megoldása
Fáj Attila • Az ószövetségi és a babitsi Jónás-paradoxon logikai megoldása 47 q i ki kt t p i t kt ki i ki kt kt ki ki kt ki ki kt kt t i ki kt t Kiemeltük a Ninivében bekövetkezett helyzetet, melyet Jónás nem vett észre, vagyis, hogy a „kezd igaz lenni” (hogy a város megtér) és a „téves" (hogy elpusztul), továbbá a kettő vagylagos összekapcsolásakor kapott „kezd igaz lenni” (a jóslat) szimbólumait azzal, hogy a táblázaton aláhúztuk. Mikor lesz igaz a jóslat ? Akkor, amikor a város megtér, és valóban elmarad pusztulása, vagyis téves lesz, hogy megsemmisül. Ez utóbbi Babits Istene szerint nincs 40 naphoz kötve: „negyven nap, negyven év, vagy ezer-annyi, az én szájamban ugyanazt jelenti”. A költeményben ugyanakkor Isten ráirányítja a próféta figyelmét a Ninivében fokozatosan megnyilvánuló értékekre, jóra, szépségre, kultúrára. Szóval amit a „balkéz” tesz, nem választható el attól, ami a „jobb kéz” munkája. Erre csak az Isten képes. Visszatérve az állítás-logikára, tehát a jóslat négyértékkel működő logikával volt értelmezendő. Babits ennek a négyértékű direkcionális logikának körvonalaira kevéssel halála előtt jött rá, 1937-38-ban, amikor a Jónás könyvét papírra vetette. Ezt a logikát 29 évvel később a lengyel Rogowski, Leonard Slawomir fedezte fel és ismertette magyarul is,18 majd utána részletesen kidolgozta. Mondhatnám, a történet tipikus esete annak, hogy olykor a művészet és a költészet megelőzi a tudományt. Persze, hozzá kell tennünk, hogy Babits esetében még egyszer megihlette a Jónás-paradoxon, vagyis a tudományt, költészetet megelőző, vallásos hitben rejlő gondolat. A Jónás imájában azért fohászkodik a Cetben, hogy utoljára hibátlanul szólhasson, mivel ekkor könyvespolcán a Biblia lesz szent verstana. És persze élve maradjon. Összegezésül vessünk egy pillantást tanulmányunk „torkolatához”, konklúziójához vezető főbb lépésekre. Az ószövetségi Jónás könyveben kinyilatkoztatott és Jónás által Ninivének továbbított isteni fenyegetés a próféta emberi logikája szerint tévesnek bizonyul, a bekövetkezett tények megcáfolták. A „hazug Isten” deontológiai paradoxonját a logikatörténetet és az irodalomtudományt összekapcsoló ún. interdiszciplináris módszerrel oldottuk meg. Szaván fogtuk az ókori görög meggyőződést, miszerint „ha létezne az istenek világában dialektika (logika), az khrüszipposzi lenne”.19 Saját jövőét illetően Ady is a „nagy Cethaltól”, vagyis Istentől sztoikus formában kimondott Ígéretet követelt, és annak következetes, szigorú végrehajtását. Költeményében az ígéret - tegyük hozzá -
