Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 4. szám - Gintli Tibor: A Babits-líra viszonya a modernséghez
Gintu Tibor • A Babits-líra viszonya a modernséghez 25 imitáló költőre. A vers beszélője a római praetorral megesett kalandját adja elő, majd erotikus vonzóerején felbuzdulva nagy ívű életprogram felvázolásába kezd - a római császár elcsábítását tűzi maga elé: „tán nőül vesz kereken, / s menyasszonyi ajándékul / a világot adja nekem!” Azon túl, hogy paratextus révén (ebben a körben felesleges rá emlékeztetnem, hogy Aliscum Szekszárd római neve) a vers közvetlenül utal a szerző születési helyére, a mindenség birtoklásának igénye - mely egybecseng a Messze... messze... és A lírikus epilógja soraival - szintén az önreflexióként történő értelmezésre bátoríthatja az olvasót. A kötetnek tulajdonítható átértelmeződések további nyomon követésére nincs mód jelen keretek között, az azonban a kiragadott példák alapján is megállapítható, hogy Babits első kötetében nem csupán a keretet alkotó verseknek, hanem szinte valamennyi költeménynek - még a kevéssé jelentősnek tetsző szövegeknek is - önértelmező funkció tulajdonítható. A Levelek Iris koszorújából éppen ezért szinte minden egyes költeményével a költészet értelmezésére vállalkozik, ami párhuzamba állítható a modern költészet fokozott öntükröző hajlamával.
