Új Dunatáj, 2010 (15. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 4. szám - Kelevéz Ágnes: Egy filológiai talány megfejtése: Görög betűk és arab számok összefüggése Babits Angyalos könyvében
12 Új Dunatáj • 2010. december kigúnyolható passziója.”15 Mindebből az következik, hogy ő feltehetőleg igen óvatosan fogalmazott volna a lehetséges hatásokat kommentálva, talán hasonlóan ahhoz, ahogy Arany is tette Zrínyit elemezve: „Lehet, hogy e helyek villantak fel a költő emlékezetében, midőn ama sort fogalmazá”,16 hozzá téve esetleg azt is: „nem mind kölcsönvétel, a mi annak látszik”.17 Vagy, ahogy Arany állítja Ariostóról, Babits is kifejtené, hogy Arany „játékos szelleme” is milyen „gazdag tárháza mindenféle classical emlékezésnek”18, vagy úgy fogalmazna, hogy sokszor „a classicus példányok iránti előszeretet vezérlé tollát”19, hogy végül leszögezze, mint Arany tette Zrínyit elemezve: „a sűrűn felismert kölcsönhelyek dacára is elenyészhetlen maradt nálam a benyomás, minőt csak eredeti mű, s határozott költői egyéniség tesz az olvasóra.”20 Nehéz tehát az egyes példák esetében a Babits által alkalmazni szándékozott feltételes mód fokozatának bemérése. Kérdés, hogy a kigyűjtött példákat milyen mértékben tarthatta közveden ihlető forrásnak. Vajon a felismert párhuzamokat Arany részéről valóban rájátszásnak, az „eposzi közvagyon” tudatos költői birtokba vételének és felmutatásának ítélte-e, vagy csak a homéroszi hagyomány kezdetektől fogva öröklődő, minden irodalmi alkotást átitató, költői részének? Azonban a majdnem száz kigyűjtött hely, s Babits mondata, melyet a Keveháza görög fordítása mellé fűzött kommentárként, hogy ez „a leghomerosibb zamatú költemény, melyet magyarul ismerünk”, azt valószínűsíti, hogy nagyon is tudatosnak tekintett költői magatartás nyomait kutatta kitartó alapossággal. Ha most a továbbiakban a kigyűjtött példákat a kikövetkeztetett, lehetséges párhuzamok alapján csoportosítjuk, akkor megállapíthatjuk, hogy Babits a legkülönbözőbb típusú eposzi, költői, poétikai hatásra talál példát. Egyrészt kigyűjt olyan helyeket, amelyek az úgynevezett homéroszi eposzi kellékek jellegzetes előfordulásai, vagyis a csodás elem működésére, az enumeratio egyik jellegzetességére, az apostrophé alkalmazására talál párhuzamokat. Azonban észrevehető, hogy nem csak ez izgatja, hanem a homéroszi formulák hatásának, a nyelvi-stilisztikai megoldások hasonlóságának a kinyomozása is. Ezen a területen igazán tanulságos és néha meglepően váratlan az összegyűjtött példatár. A jellegzetes homéroszi hasonlatok ihlető hatásának felkutatása széleskörű: például Aranynál is a harcosok számának sokasága, pusztulásuk tömeges volta olyan, mint a tengerparti föveny homokjának természete; a harc olyan, mint a vad tánc; a párbajt vívó harcos, mint a támadó, védekező, szenvedő bika vagy más állat; a csapatok ütközete olyan, mint a hullámok összecsapása, a vad szél feltámadása stb. A vérontás költői szemléltetésére, mely Arany által is részletesen elemzett, hagyományosan öröklődő eposzi kellék, Babits több lehetséges ihlető helyet is felkutat. A legtöbb példát a harc menetének leírására, a párbajok részleteire,
