Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1. szám - H. Tóth Tibor: Újabb adalékok a Halotti Beszéd isa szavához
80 Űj Dunatáj • 2009. március Gálffy Mózes az említett tanulmányában a HB. isa szava és az élőnyelvi isa ~ is-a példák között inkább csak szerkezeti analógiát lát igazolhatónak, a közvetlen származásbeli, rokonsági összefüggést - ha nem veti is el - csupán bizonytalan lehetőségként említi meg. A ma élő, általa ismertetett nyelvjárási példák isa elemének keletkezésére nézve úgy foglal állást, hogy az i(s)- magas magánhangzója az ím, íme, itt, ihol Hí-jével egyező eredetű és funkciójú nyomatékosító elem, az -a pedig a főnévi az mutató névmással azonos gyökerű (Gálffy 1967: 72-73). 4. Néhány tanulság. a) Az isa ’bizony’ jelentésben használatos; feltehetően a HB.-ben is ebben a jelentésben fordul elő, korabeli kiejtése bizonyára isa volt. Szórendi helye is jól megfeleltethető a bizonynak: Az bizony! Úgy bizony! Hát bizony...; Kár bizony! Ott bizony! Nem bizony! stb. b) Az isa etimológiájának magyarázatára Benkő szerint is (i. h.) egyetlen érdemleges magyarázati kísérlet született eddig, a MÉszÖLYé. E magyarázat szerint az isa „végső d-ja mutató értékű indulatszó. ... Az is szó az és szóval azonos eredetű... (...) ...így a Halotti Beszéd írója is mondhatott isá-1 anélkül, hogy tudta volna, hogy annak is része azonos lehet azzal az éssel, mely megvan a Halotti Beszédben a mai és értelmében is, a mai is értelmében is, az -á rész pedig azonos az oz-beli o-elemmel” (i. m. 127). - Noha Mészöllyel szemben nem az ’íme’, hanem inkább a ’bizony’ (tulajdonképpen: ugy-á) jelentést kell megerősítve látnunk az újabb, fentebb ismertetett adataink alapján, abban igaza lehet Mészölynek, hogy az és ~ es ~ is nyomósító kapcsolóelem és az a ~ e, mutató névmásokkal rokon eredetű indulatszói tő összevonódását látja az isa szavunkban. (Az isa összetételként való felfogására lásd még fentebb Gálffy véleményét.) Ezt a származtatást Bárczi szellemesnek, de „közel sem meggyőzőnek” tartja (i. m. 36), Benkő pedig - még tovább menve - elfogadhatatlannak ítéli (i. h.). Ellenérveikkel szemben itt a következőkre hívom fel a figyelmet.- Ha a szó összevonódás, összetétel eredménye, amint Mészöly is gondolja, akkor a hangrendi illeszkedés nem is következhetett be. Egyébként - ha nem összevonódással keletkezett (volna) - sem (lenne) meglepő a mai vegyes hangrend: a tőben szereplő i- lehetett veláris, éppen az előbbi tény, a mai vegyes hangrend mutathatna rá erre (vő. szavaink ma jelentős számban vegyes hangrendűek az első szótagbeli i után, jelezve a veláris i valamikori erőteljes jelenlétét). Az isa szavunknak a Mészölytől adott magyarázata, származtatása esetén is számolnunk kell azonban az i veláris változatával (a veláris i máig létezik a nyelvjárásokban, vő. H. Tóth 2002: 286). Maga a bizony szavunk is vegyes hangrendű; hasonlóan a Biz’ a!, Úgy biz’ a! szerkezetek is.
