Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 1. szám - Heilmann József: Babits Mihály hazafogalmának főbb ismérvei a Hazám! című verse alapján

Heilmann József • Tanulmány

61

Az igazi ország címet viselő negyedik strófában Babits folytatja hazafelfogásának értelmezését. E szakasz már címével és második sorával is (Oly hazáról álmodtam én hajdan) egy korábbi hazával foglalkozó írására utal. 1919-ben jelent meg a Szózattal foglalkozó cikke ugyanezen címen. Újfajta, igaz patriotizmusát fejti ki, mely háborúellenes magatartásának velejárójaként kritikája a hivatalosságok által deklarált és a hatalmi érdekeket kiszolgáló önfeláldozó honszeretetnek A vesztes háború utáni bűnbakkeresésre célozva így fogalmaz ebben az írásában Babits: „Ránk nincsen szüksége az új világnak? Hagynak bennünket eltűnni a földről? De hát mi vétkeztünk-e igazán: mi, a nép? Lehet-e egy népet felelőssé tenni? És lehet-e egy népet eltüntetni? Elvehetnek tőlünk földet, amennyit akarnak.” (Ez a prófécia 1919 februárjában íródott! - megjegyzés tőlem: H. J.) De nem a föld a haza; és nem szabad abba a tévedésbe esnünk, amibe a régmódi háborús „hazafiak” estek, akik ezrével áldozták föl a szent magyar életeket a területért, az élettelen földért. Nem a föld maga szent, nem a föld a haza: a föld csupán lakhely, üzlet és gazdaság. Ami a földben szent: az emberek emlékei. (...) Ez a vér, - apáink vére, mely a Szabadságért folyt - ezek a szent nevek: - az ezeréves szenvedés - ezek az emlékek. Ezeket pedig senki tőlünk el nem veheti, mert ezek bennünk vannak! És ez a mi hazánk, ezek a közös emlékek, ez a szellemi levegő, amelyben élünk: és nem a holt földek! Ez az, ami lelkünk földje és otthona - nyelvünk, gondolataink és emlékeink...” (Babits,1978:551)

A Hazám! című költemény negyedik strófája lényegében nem más, mint „költői formában sűrített megismétlése annak, amit az 1919-es Az igazi haza című cikkében már megírt. Abban a cikkben, amely miatt megtorlásban is volt része. (Kardos, 1972:346) E cikk miatt 1920-ban tanári nyugdíjától is megfosztották Babitsot, akinek hazafelfogását így összegezhetjük:- a igazi haza, mint maga a lélek, oszthatatlan, ha területileg meg is csonkították, a nemzet nyelvében, kultúrájában, történelmében egység- az igazi haza tehát nem holt rög, hanem élő lélek: így bennünk, lelkűnkben él- az igazi haza nem szorul fegyverre, se vértre: lelki-kulturális természete miatt sem szorul rá az erőszak védelemre, a „kardcsörtető nacionalizmusra”- ez a babitsi hazakép lelki-erkölcsi természetű: galamb álom, bár rókák rágtak érte, mely áldozatul esett a politikai hatalomgyakorlás érdekeinek

A strófa utolsó két sora a lélek - madár, egek lakója és a haza, otthon - fészek plasztikus párhuzama fogja össze a költő hazafelfogásának dialektikáját: lokális kötöttségét és tág dimenzióit - felvillantva annak nemzetközi, európai jellegét, melyről az ötödik, az Európa című szakasz számol be.