Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 4. szám - Zelena András: A kötet fedlapján Attila kézírása

90

Űj DUNATÁJ • 2009. DECEMBER

aknázható volta sokak szerint vitathatatlan. Veres András a haláleset fényében vizsgált költészetet (és a versekben arra való utalások felfedező, sorsszerűséget, ok-okozati kapcsolatot látni vélő) interpretációkat oly mértékű torzításnak nevezi, mint azt a morális, politikai tettet, mely mozgalmi, politikai költőnek nevezte József Attilát.

Kulcsár Szabó Ernő életrajz-specifikus értelmezését kommentálva Veres András leszögezi, hogy bár kétségtelenül elvonatkoztatatlan a pszichonanalízis, a mélylélektan, a politika- s eszmetörténet József Attila életétől, de feleslegesnek tetsző próbálkozásnak tartaná, ha pl. a családját elhagyó apa életének további történései, és a versek között állapítana meg valaki oksági, következményes kapcsolatot. Egy 2005-ben történt szegedi találkozás emlékét idézi Veres, amikor a Magány című verssel kapcsolatban a fentebb is említett Kulcsár Szabó Ernő hermeneutikát ezúttal felülbíráló megállapítását, véleményét kommentálja. Kulcsár Szabó a vers keletkezéstörténei hátterét az interpretációval kapcsolatban közömbösnek tartja. Veres pedig amellett érvel, hogy nem minden olvasó rendelkezik tabula rasa-val e verssel kapcsolatban. S azoknak pedig, akik a Gyömrői Edittel való konfliktusról tudomásuk van, ezt a tudást képtelenek lesznek függetleníteni az értelmezéstől. így tehát az életrajzközpontú értelmezési eljárással kapcsokban van ahol pro, van ahol contra álláspontra helyezkedik Veres András. Ezzel a képpólusú érveléssel (és a rengeteg kiutalással tudóstársainak megállapításaira) arra következtethetünk, hogy az életrajz-központúság kérdésével óvatosan kell bánnunk, mert függetlenedni tőle bizony nem tudunk. Tudomásul kell vennünk továbbá azt is, hogy az előzetes tudáshalmaztól nem vagyunk képesek függetleníteni az interpretációt, az minden igyekezetünk ellenére az előzetes tudás által szennyezett értelmezés létrejöttéért dolgozik.

Kellemes meglepetés volt számomra, hogy a kötet cikkei párhuzamosan, egymástól függetlenül született írásművek, mégis - a kerekasztal-beszélgetés - minden vitás pontjára pontosan utalnak, szólítják meg egymást, bizonyítják saját vélt, vagy valós igazukat. Veres András A József Attila-kutatás dilemmái című - fentebb is idézett - írásában sokszor utal Kulcsár Szabó Ernőre, s cáfolja annak megállapításait. Az Eszméletet, sőt magát az életművet - Tverdotához hasonlóan - ők ketten mind az értekező művek „fajsúlyával vették figyelembe”. Kulcsár Szabó azon megállapítását, mely szerint: „egyes sorok József Attilánál többször fordulnak elő, néhol igen hangsúlyos helyen”, vitatják. Legszebb példája Kulcsár Szabó Ernőnek az Eszmélet IV. strófája, s a Magad emésztő vers azon ismétlődése, ahol az ismétlés kísérteties. A két szöveg közti differencia az 5 sorban egyetlen szóra szorítkozik, s egyetlen szó egyetlen betűje más a két szöveghelyen.-