Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 4. szám - Töttős Gábor: Hollós László - kettős tükörben

76

Űj DüNATÁJ • 2009. DECEMBER

tött, de kisdiákjait saját költségén vitte tudományos kirándulásra, szegény tanulónak ruhát, könyvet, pénz adott, és igazi típusa az emberszerető, mély tudású tanároknak”. Buzgalmát jól mutatja, hogy húsz év alatt létrehozta a később róla elnevezett természetrajzi gyűjteményt, amelyben 4846 darab szolgálta a tanártársakat s a diákokat: 150 kitömött állat, 1387 darabból álló bogár- és lepkegyűjtemény, valamint közel négyszáz növény, ugyanennyi ásvány dicséri keze munkáját. Cikket ír a kémiai gyakorlatról, a kénsavképződés bemutatására és a világítógáz előállítására eszközt készít.

Ekkoriban, 1892-ben jelenik meg első tudományos műve, doktori értekezése, amelyet hamarosan számos földtani, növénytani, régészeti, sőt szépirodalmi munka követ. Ilyen erényeit csillogtatja, de egyben figyelmességét is jelzi a Tolnamegyei Közlönyben megjelentetett Növény-gyűjtő kirándulás című kis tárca 1895. május 5-én. „Szegzárdhoz kedves, ifjúkori emlékek vonzanak. A szünidőkben újra meg újra bejárom azokat a helyeket, ahol gyermekkoromban is lepkét, virágot gyűjtöttem, örömmel emlékszem vissza a bekalandozott, titokteljes erdőkre, a tarka mezőkre, és így a kirándulások, szórakozás, kellemes élvezet közben sok természetrajzi adatot szereztem. Eleinte csak Szegzárd környékén gyűjtöttem, míg későbben mind több helyen tettem kirándulást a megyében, s így jelenleg majdnem 1200 faj vadon termő növénynek rendszeres jegyzékét állíthattam össze Tolna vármegyéből.”

A kecskeméti millenniumi emlékkönyvben a kutakról és a geológiai viszonyokról írt tanulmányát találjuk, s a környékről 728 virágos növény saját gyűjtése nyomán kerül a kötetbe. Csak ekkor kezd hozzá - Elazslinszky Frigyes biztatására - a gombák tüzetes tanulmányozásához. Lipcséből hozat könyveket, a föllelhető szakirodalmat búvárolja át, és szenvedélyes gyűjtővé válik. Az akkori ország 27 megyéjében kutat, de részt vesz Déchy Mór kaukázusi expedíciójában is. A Természettudományi Közlönyben szinte egymást érik leírásai és tanulmányai. Nappal tanít, éjszaka tudományos munkáját végzi, a hétvégeken hatalmas területeket bebarangolva gyűjt.

Hanusz István, a kecskeméti főreáliskola igazgatója, a természettudományi társulat és a magyar földrajzi társaság alapító tagja mindenben lelkesen támogatja törekvéseit. így kerül az intézmény értesítőjébe 1899-ben újonnan felfedezett gombáiról szóló tanulmánya. Jellemző eset az ezzel kapcsolatban megmutatkozó találékonysága. Hollós tudja, fontos lenne színesben bemutatnia a megismert gombákat, de mikor megtudja, hogy a fővárosi műintézet oly hatalmas összeget kér, ami a kiadások keretét szétfeszítené, szellemes lépésre szánja el magát. Egyszerű cinkográf nyomatban rendeli meg a képet, s azt lelkes tanítványai az ő utasítása és színkeverése alapján egyenként kifestik. Ma is így található meg minden könyvtárban. Külön érdem, hogy mindezt - mások okulására - maga mondja el lábjegyzetben...