Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 4. szám - Töttős Gábor: Hollós László - kettős tükörben
74 Új Dunatáj • 2009. december evés közben ott állott mögötte és asztalkendőjével minduntalan megtörölgette tíz ujját, amelyek mintha nem is műszerek, hanem ízlelő-szervek lettek volna.” Kosztolányi Dezső, amikor a legsejtelmesebbet akarja bemutatni a Régi, titkos éjben ábrázolja: „Szarvasgombát eszik a császár, szilveszteri vacsoráján, pástétomot, egy fürt aszú szőlő, mely új tartományából érkezett, a velencei királyságból. Rajnai bor kortyaival öblíti le.” Hollós korszakalkotó művének megjelenéséig már csak egyszer bukkan föl a szarvasgomba: a Nyugat 1910. február 1-jei számában Cholnoky Viktor Az alerion-madár vére című novellájában: „Bár tisztelem szegény Duchenier barátom emlékét - Montpellierben és gyomortágulásban halt meg szegény, - mégis meg kell vallanom, hogy ami a tantiémeket illeti, e tekintetben nem volt valami nagyon bőkezű, ellenben nagyon sokat adott az asztalára és szívesen látott bennünket is, más tollat vagy ecsetet forgató embereket is az asztalánál. Hogy úgy mondjam: szívesebben fizetett bennünket matelotval meg périgordi szarvasgombával, mint készpénzzel.” Röpke gondolatébresztőnkből így kiderül, hogy a szarvasgomba igen szerényen bújt meg a magyar köztudat rejtett zugában, s igazi csoda, ha a témával valaki foglalkozni kezd. Talán egész élete és munkássága ad választ arra, miért és hogyan tette. Tudósportré Szekszárdtól Szekszárdig Ahhoz, hogy feltérképezzük és megértsük egy szerény lélekszámú megyeszékhely s világhírű szülötte egymáshoz való viszonyát, nem elegendő, ha csupán egyiküket vagy másikukat mutatjuk be, hanem mintegy párhuzamosan kell felvillantanunk a helytörténet és a tudósi életmű egyes kapcsolódási pontjait, a helyi társadalom és az egyéniség változásait. Előre bocsáthatjuk, hogy mindaz, amit e tárgykörben feltárhatunk, több tények puszta felsorolásánál, s csekély változtatással számos helység megannyi fiára-lányára érvényesnek látszik. A ’48-as hagyományaira oly büszke Szekszárd könnyűszerrel fogadta be Schwartzkopf Alajost, aki Tiborcz János nevű barátjával - számtalan helybelivel együtt - Pécsett 1848-ban önkéntesként lépett be a 8. honvédzászlóaljba. A tudós atyja utóbb tüzér főhadnagy lett, s mikor 1849-ben az osztrák hadbíró azt firtatta, hogy egy dunaföldvári stájer családba született Schwartzkopf miért csatlakozott ezekhez a rebellis magyarokhoz, a kérdezett ékes németséggel vágta oda: „Vaterlandsliebe”. Ez a hazaszeretet akkoriban több évbe került: barátjával büntetésből besorozták, Tiborczot csak 1857-ben, őt 1851-ben szerelték le. Míg bajtársa hazakerült, gondozta annak gazdaságát és házát, ahol még 1859. június 18-án, fia születésekor is lakott feleségével, Czieger Annával. Otthon érezhette magát, hiszen szomszédjával, Babits anyai
