Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 4. szám - Árpás Károly: Teljesség és hiányok - gondolatok Baka István Műfordítások I-III. megjelenése kapcsán
Árpás Károly • Teljesség és hiányok 43 középiskolás korában; az országos tanulmányi versenyen nagyszerűen szereplő diákról elképzelhető, hogy fordításokkal is foglalkozott. (Érdemes lenne megnézni 1964- 1969 közötti kéziratait, rákérdezve a barátokra, osztálytársakra.) Baka nem alibiből volt orosz szakos, de első műfordítása a honlap (w3.baka.hu) szerint csak 1975-ben jelent meg: Viktor Szosznora A varjú és a kisfiú in Kincskereső 1975/7. 16. o. Ezt követi a kötetben nem közölt Szevak-fordítás a Szovjet Irodalom 1976/2. számában, s nyílik meg Baka előtt ez a tér is. Ne mondja senki, hogy 1962-től 1966-igy a szekszárdi Garay János Gimnázium orosz tagozatán nem fordítottak, kivált, ha a szerző másodikos korától önképzőkörös is volt. Vagy 1967-1972 között, mikor egyetemista volt, sőt 1971/72-ben Leningrádban élt. Vagy 1972-1975 között, az első fordítás megjelenéséig? Vagy 1975-től 1995-ig. Ha lehetett halála után is közölni a kéziratos hagyatékból, akkor mikor kellett volna közzétenni ezeket (időrend feltüntetésével), ha nem most? Igaz, ellenvetés az önvallomás: „Nagyon nagyot tévedtem fiatal koromban. Azt hittem, ha fordítok - elvesztem önmagam. Nem mertem fordítani. Pedig voltak évek - a hetvenes évek közepén -, amikor nagyon szegény voltam és elkeseredett. Évi három verset ha írtam, és mégsem forditottam.” (Nyelv által a világ. Baka Istvánnal beszélget Balog József in Magyar Napló, 1994. március 18.) De a romantikus költők gyakorlata óta tudjuk: nem kell mindent elhinni az önvallomásoknak. Az életmű-sorozat lezárultnak tűnik. A hat köteten kívül megjelent Sztyepan Pehotnij oroszra fordított kétnyelvű kötete, valamint egy tanulmánykötet. Ez utóbbi jelentősége, hogy elválasztotta a kultuszt a tudományos befogadástól. Baka István 1995-ben ment el; a szűk másfél évtized megvalósította az ittmaradottak vágyát, álmát: élővé tenni emlékét. Ám ahhoz, hogy a kutatók hitelesen, a posztmodern utáni olvasóknak is elfogadható véleményeket alkotva dolgozzanak, az adatok pontosságára van szükség. Ehhez már csak a virtuális tér biztosít lehetőséget. Kívánom, hogy legyenek olyan filológusok, akiknek munkája valóban használhatóvá teszik a „MÜVET’ hat kötetében hozzáférhető Baka-szövegeket! (Baka István: Műfordítások I-II. Baka István Művei Válogatta, a jegyzeteket és az utószót írta Szőke Katalin. A szöveget gondozta: Bombitz Attila Tiszatáj Könyvek Szeged, 2008.; Baka István: Műfordítások III. Baka István Művei Válogatta, a jegyzeteket és az utószót írta Szőke Katalin. A szöveget gondozta: Bombitz Attila Tiszatáj Könyvek Szeged, 2009.)
