Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 4. szám - Tüskés Tibor: Képek és emlékek

26

Új Dunatáj • 2009. december

vasható kép-kommentárjai fontosak és szépek. A nyolcvan oldalas album összesen hetvenhat képet tartalmaz. Ennek mintegy fele a fotográfus felvétele, a másik fele főként a családi albumból való archív kép, mások (ismeretlenek!) által készített fotó. Az album anyaga négy fejezetre tagolódik; ezek a fejezetek: Tárgyak - surlófényben; Mindent elmondani; Arcom, életem; Mi ketten.

Szerencsés az album mérete: nagyobb képek közlését, a képek eredeti szempontú elhelyezését teszi lehetővé. Kép és szöveg együttese is jól harmonizál az oldalakon. Kitűnő ötlet a mai és a régi fotó, az író mai és hajdani, gyerekkori arcának egymás mellé illesztése. Az ilyen képek dialógust folytatnak egymással, jótékony feszültséget keltenek, a képeknek többlet jelentést kölcsönöznek. Mit tudunk meg az albumból Mészöly Miklósról? Milyen ismeretekkel gazdagítanak Móser Zoltán Mészöly Miklósról készített fotói? Az író vállalja arcát, nem zárkózik el, ha fotózzák. Vállalja továbbá családját, a szülőket, gyerekkorát, múltját. Vállalja környezetét, a várost, Szekszárdot. Mészöly Miklós megőrző típusú alkotó. Nemcsak a szekszárdi szülőház, a fölnevelő környezet, a családtagok, a tájak fontosak számára, hanem a tárgyak, a családi örökség, a levelek, egy füstölő, egy zenélőóra, egy csonkig égett gyertya is. És fontos volt számára az idő lenyomata, amelyet a beszédes portrék, a változó arcvonások megőriztek.

Móser Zoltán munkássága sajátos színt, egyéni hangot képvisel a magyar fotóművészek körében. Amint vannak író-barát festők (akiket nem a kollegák, hanem főként az írók becsülnek, ismernek és ismernek el), úgy van író-barát fotográfus is (fotóművész, aki elsősorban írókról készít portrét). Móser Zoltán író-barát fotóművész. Mészöly Miklósról megjelent két gyűjteménye egyszerre bizonyítja portrékészítő és könyvkomponáló tehetségét, és egyszerre szolgálja egy jelentős, huszadik századi magyar prózaíró bemutatását és népszerűsítését. Vállalta a divatos színes fotózás helyett a fekete-fehér fényképezés hagyományos, de amannál hitelesebb útját. Könyveinek szerkezeti eredetisége, hogy a bemutatott anyag elrendezésében nem a merev, mechanikus és konvencionális időrendet követi, hanem azt megbontja, és gondolati eredetiségre törekszik, a nézőt és az olvasót új fölismerésekkel gazdagítja, és végső soron egy látványközpontú világban mégis csak egy teljes életpályát, egy gazdag írói és emberi sorsot állít elénk vizuális eszközökkel.

Móser Zoltán fotográfusi és könyvszerkesztő művészetének értékei mellett eltörpülnek a két munka fölróható gyengéi. Az egyik: Móser a mappa „fülén” elárulja, hogy portréi mikor készültek Mészölyről, „nem tudom pontosan”. Kár. Bizony jó lett volna az általa készített képeket keltezni. Gazdagabb lenne információs tartalmuk. A másik: Bár a fotográfus azt mondja, hogy Mészölyről idővel „többszáz kép készült”, a