Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 2-3. szám - Kurucz Rózsa: A pedagógusképzés jelenléte és európai tradíciói Tolna megyében
94 Üj Dunatáj • 2009. OKTÓBER Az 1948- 1959-ig terjedő időszak az útkeresés időszaka volt. Jelzi az is, hogy 11 év alatt hétszer változott meg a dombóvári tanítóképző hivatalos neve. Az állami tanítóképző - Kalocsa Béla ideiglenes igazgató vezetésével - 1948. szeptember 6-án tartotta alakuló ülését, melyen a tanítórend egyetlen tagja sem volt már jelen. A második félévre kialakuló új tantestületet 17+2 fő vezető alkotta. A tanítás kezdetben csak az épület egyik szárnyában folyt, mert az apácák otthonaikban maradhattak. (Később kényszer hatására távoztak.) Az 1948/49-es tanév, nem hozott jelentős tartalmi változást sem a tanítóképzésben sem a képző mellett működő nőipari tagozaton folyó tanításban. 1949. szeptemberétől új szervezeti formát kapott a magyar tanítóképzés, és megkezdődött tartalmi átalakítás is. Az évfolyamok számát ötről négyre csökkentették, s az intézmény hivatalos nevét „Pedagógiai Gimnáziumra” módosították. A névváltoztatással egy időben a nőipari tagozatot megszüntették, és 77 tanítóképzős tanulóval, két új első osztály indult. Egy év elteltével 1950. szeptemberétől nevét visszakapta, és Állami Tanítóképző, Dombóvár hivatalos elnevezéssel működött tovább az intézmény. Az 1950. évi 43. sz. törvényrendelet értelmében négy évfolyam elvégzése után egy év munkaviszonyban eltöltött külső iskolai gyakorlóév teljesítésével tehették le a képesítő vizsgát a növendékek.33 A tanítóképző irányítását 1951-ben, a kiváló szakemberként számon tartott, Merő László vette át. Soha nem látott létszámgyarapodás indult el. Az 1951/1952-es tanévben 96 tanulót iskoláztak be, s a három osztályból egy fiú osztály is indult. A lányok és fiúk jelenléte ismét változást jelentett az elnevezésében. 1952/53-as tanévtől kezdődően az iskola neve: Állami Tanító- és Tanítónőképző lett. Lehetővé vált a tanítói pályát választó, gimnáziumot végzett fiatalok továbbképzése, a pedagógiai és szakmai tárgyak elsajátítása s a képesítő vizsga letétele. Az 1953/54-es tanévben összesen 344 tanítójelölt és három osztályban már 110 fiú is tanult.34 A középfokú tanítóképző 11 évi működése alatt 20 osztály érettségizett, 27 fős átlag létszámmal. 1955/1956-ban vette fel az iskola Apáczai Csere János nevét. Az 1956/57-es tanév volt az utolsó, amikor csak tanítóképzős osztályok működtek az intézményben. 1957/58-ban a két végzős tanítóképzős osztály helyett egy humán- és egy reáltagozatos gimnáziumi osztály indult, s ezzel megpecsételődött a tanítóképzés sorsa. Merő László igazgatót a megye leváltotta, s új vezetőt jelölt ki.35 Ezen időszak elemzése választ adna arra a kérdésre, miért lett az 1958/59-es tanév a dombóvári tanítóképzés utolsó éve, és hogy miért nem indulhatott felsőfokú tanítóképzés Tolna megyében?
