Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 2-3. szám - Kurucz Rózsa: A pedagógusképzés jelenléte és európai tradíciói Tolna megyében
82 Üj Dunatáj • 2009. OKTÓBER Kurucz Rózsa A PEDAGÓGUSKÉPZÉS JELENLÉTE ÉS EURÓPAI TRADÍCIÓI TOLNA MEGYÉBEN A Tolna megyei intézményes pedagógusképzés-történet kutatás tág lehetőséget biztosít a neveléstörténet-írás számára, hogy - a művelődéstörténeti, a tudománytörténeti, az irodalomtörténeti és a vallástörténeti forrásokkal együtt - mérlegre tegye egy több mint 200 éves időintervallum fejlődésvonalát. A Tolna megyei pedagógia reformkori örökségét - többek között a Tolna megyei pedagógusképzés történetét is - korábban már több önálló műben, tanulmányban, cikkben feldolgoztuk.1 Jelen munkánk - amely hiánypótló szintézis is egyben - vázlatosan bemutatja az öt különböző, a pedagógusképzésben jelentős szerepet játszó Tolna megyei település - Szentlőrincz, Tolna, Dombóvár, Hőgyész, Szekszárd - hét különböző fenntartású és szintű óvó- és óvónőképzőjének, tanító- és tanítónőképzőjének létrehozását, az alapításkor szembetűnő európai hatásokat, a működés- és megszűnés párviadalát, a fejlődés történetét. Tolna megye pedagógusképzési törekvései jól reprezentálják, hogy hogyan született meg Magyarországon, Tolnán, egy új pedagógus professzió, az óvói szakma. Kiemeljük, hogy a Tolna megyei pedagógusképző intézmények sajátos, egyedülálló magyar színeikkel, miként gazdagították, gazdagítják a hazai és az egyetemes pedagógiai kultúrát. Bemutatjuk azokat a jeles személyiségeket, akik a Tolna megyei pedagógusképzés-történet meghatározói voltak, s mindvégig szem előtt tartották a 19. században megfogalmazott gondolatsort, miszerint: „A pedagógia nem engedelmes, képzelettelen, önállótlan, ítélettelen, tökéletes hangya-ember kitenyésztése... A pedagógia nem intés. Nem kigyomlálása az ősinek, a sajátnak... Ellenkezőleg, Teremtés! Elkülönzés! A Lélek kiemelése, kibontása, kigöngyölítése, a zsenge test rejtekéből a Fény felé.. ”2 Az ELSŐ EVANGÉLIKUS TANÍTÓKÉPZŐ TOLNA MEGYÉBEN ♦ „SCHOLA TRIVIÁLIS Szentlőrinczen” ♦ (1806-1853) A magyar protestáns iskolakultúra aló. századtól egyre nagyobb szerepet töltött be a hazai oktatási rendszerünk kiszélesítésében. Kezdetektől magába foglalta a német protestáns iskolázás irányzatainak egyes elemeit. A protestánsok, így az evangélikusok is a két Ratio-val kapcsolatos helytartótanácsi szorgalmazások ellenében, saját
