Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 2-3. szám - Baka István: Képeslap 1965-ből

Baka István

KÉPESLAP 1965-BŐL

Mészöly Miklósnak

Ültem a mélyzöld eternitlapos konyhaasztalnál s néztem, hogy a domb mögé - az űrbe - úgy bukik a nap, mintha a világ vége volna ott;

s hol elsüllyedt, a felforralt sötétből kimenekültek mind az angyalok, félig megfőve már, - kendermagos, fehér és barna szárnyak seregétől

tarkáik a téli alkonyati ég; csapkodtak, ám a köd-vattázta lég elnyelte vad kavargásuk zaját, csak szárnyhegyük koppant meg néha zárt

ablakomon, majd kékes fényre gyűlt az üveg, és a pára, jégvirág hártyáján fölfénylett az esti város: egyszerre láttam most a Bartinát,

Baktát, Csatárt, a Jobb- s a Balparásztát, a Sédet és a Vasúti Fasort, s a bérházat, hol az a lány lakott, akit nem mertem megszólítani;

és mindent megtöltött az angyali szárnyverdesés, a hangtalan beszéd, - láttam, hogyan szélednek szerteszét, kísérnek át a pallón részeget,

csitítanak elmérgesült vitát, szórnak csipetnyi sót a bablevesbe, s szerelmespárnak juttatnak szobát, a nagymamát templomba küldve este;