Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 2-3. szám - Töttős Gábor - N. Horváth Béla: Milleniumi irodalmi gyűjtemény
50 Új Dunatáj • 2009. OKTÓBER Nézd, apám, a szép tavasz virágzik, Több pacsirta zeng ma, mint tavai, Uj ruhába öltözött a nemzet, Zöld fészket hord, ifjú s régi galy. Szent örömben érzem verni szivem, Jer megosztni e nagy örömet. Ah, örök fátyol hullván szemedre, Nem látod te mindez ünnepet! Jer, gyászoljunk, szemed éje oly nagy: Ő meghalt! - te meg világtalan vagy. Ünnepelni a megtért barátot, Vig pohárral most ne jöjjetek; A tar földön, néma kalauz, én, Eztán vak Belizárt vezetek. Tán jobb volna elbujdosnom újra, Itt is ott is, a sors átka nyom; Ám mi lenne, jó apám, belőled? Menjünk együtt a setét utón, Jer, karolj át, hisz szerelmem oly nagy: Most emlékszem, hogy világtalan vagy! Hagyj leülnöm némán lábaidhoz, Sok van egymástól mit kérdenünk. Lágyabb hangon fog beszélni ajkam, Mint beszél most összetett kezünk. Mondd előbb, mit álmodál ma éjjel? Én azt - hogy láttál világosan. Örömkönyeim láttad peregni... Mondd a napnak hány sugára van? Jöjj, ölelj át; búm, örömem oly nagy: Nem hiszem, nem, hogy világtalan vagy! Mondjam-e, hogy mit miveltem ott künn, Zengtem itt-ott, hogy ha nap sütött; Mint Columbus, uj földrészt keresvén Ismeretlen örvények között. És találtam szép művész-világot,
