Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 2-3. szám - Töttős Gábor - N. Horváth Béla: Milleniumi irodalmi gyűjtemény
42 Üj Dunatáj • 2009. OKTÓBER tem inkább, hogysem pennára, vasat esztendeig tovább is elpengethetek, vársöprést, kertásást, egyéb munkát felvehetek, egy nyommá sem megyek.” Talán így is lett volna, ha a ceglédi, kecskeméti, majd körösi iskolamesterként és prédikátorként működő Veresmarti híveivel nem kényszerül 1599-ben a Nyitra közeli Ürményre menekülni. Ott Forgách Ferenc katolikus püspök, mivel türelemre hasztalan intette, a nyitrai várban fogságba vetette. Persze ne valami talpig vasban sínylődést képzeljünk, hanem inkább szelíd szobafogságot, amelyben Forgách jeles katolikus írók műveit viteti a „rabnak”. Előbb nem nyúl hozzájuk, utóbb elolvassa a könyveket, kétségei támadnak, amelyekre - az ordítozó vitákat elkerülve - írásbeli disputát indítványoz hittársainak. Ezt hiába kéri, s hosszas vívódás után 1610. augusztus 15-én megtér. Plébános, majd kanonok lesz, fontos szerepe van a térítésben és az egyházi birtokok rendbetételében. Jutalmul, elismerésül nevezik ki 1627. augusztus 12-én bátai apáttá. Néhány év múlva nemcsak a javadalom iratait szerzi vissza, hanem készen áll a végül 1639-ben megjelent Intő s Tanító Levél, Mellyben, a régi keresztény hitben, a Bátaiakat erősíti Apáturok... - hogy a féloldalas könyveimnek csak a lényegét idézzük. „Forog pedig ezeket irtomban nekem eszemben” - írja a műben -, „amint szoktátok mondani, hogy hosszúnyelű kapával nem jó kapálni. Mellyel azt jelentitek, hogy távolról a gondviselés nem oly hasznos; hanem örökségéhez gazdának közel kell forgolódni. Ugyanis a lovat is a gazda szeme hizlalja. A mezőnek is legzsirosabb ganéja a gazda lába nyoma. Mint a kapálás pedig, meg az szerént az orvoslás is nem oly hasznos, a tanítás is messziről nem oly foganatos. Noha hiszem azért, hogy nekem is köztetek élőszóval tanítani foganatosabb volna, mindazonáltal ne engedjétek, hogy messze földről írásba foglalt oktatásom is nálatok haszontalan legyen.” Tudta, hogy milyen hangot üssön meg: „Szólásom pedig ebben az együgyü közönségnek szavajárásához formáltam”, ennek érdekében számos korabeli közmondást, történetet, de még gúnydalt is közölt. Szellemesen érvel, hogy „hitnek, bornak öregje jó”, de mesél saját szőlőpásztorkodása élményeiről meg az ellenfél prédikátorairól is, „mikor látták sülyedésöket, pökik tenyeröket, s elfogyatván oroszlán bélésöket, rókabőrrel szűcsölik mentéjüket”. Az 1645-ben elhunyt bátai apátúr egykori műve - kellő magyarázattal - ma is élvezetes olvasmány lehetne egy új kiadásban. Sass János Lettem volt semmiből... Lettem volt semmiből e semmi világra Ezerhétszáztizenharmadik tavaszra,
