Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 2-3. szám - Töttős Gábor: Megyénk ezer évének tíz híres eseménye
Töttős Gábor • Megyénk 1000 évének tíz híres eseménye 33 földszinti szűkös vendéglőt pedig éppen e napokban bővítette az élelmes vállalkozó. A kitűnő ételek mellett különleges szórakozásról is gondoskodott, amikor Európában először itt kívánta bemutatni a nagyközönségnek - működés közben - az új szenzációt, a telefont. Az ötletet hihetőleg az adta ehhez, hogy Geisz László képviselő amerikai útja során beszerzett két készüléket, s azokat a szállóval szomszédos polgári iskolának adta. Ilyen előzmények után hirdette meg a Tolnamegyei Közlöny: „Kálmán Károly tanár úr a telephont, mely a legutóbbi időkben annyi port vert fel, karácsony másnapján délelőtti 10 órakor fogja a közönségnek bemutatni. A készülék délutáni 3 órától egész hat óráig a közönség használatára fog állani s a nagyvendéglő emeleti és földszinti éttermét fogja összekötni. Belépti díj 20 krajcár lesz, melyből a tisztajövedelem megfelelő részét a tűzoltóságnak ajánlotta fel.” Ha meggondoljuk, hogy akkoriban 40-50 krajcár egy napszám díja, viszonylag magas a belépő ára, másrészt viszont az is érdekes, hogy a telefont később éppen a tűzoltók alkalmazták először. A nagy eseményről a december 30-i újság tudósított. „A telephon bemutatása a nagyvendéglőben uralkodó folytonos zaj miatt csak részben sikerült, s a közönség nagy közönyösséget mutatott az új találmány iránt.” Kálmán tanár úr - a Vasárnapi Újság A beszélő távírda című cikkét is fölhasználva - rövid előadásban ismertette a készüléket, mely „igen egyszerű, legfontosabb része mintegy deciméter hosszúságú mágnes darab, alsó végén egy centiméter nagyságú lágyvas darabbal, mely utóbbi finom selyemmel ellátott sodronnyal van bevonva. A lágyvas alatt s kissé távol tőle van egy korong alakú vaslemez, legföllebb papírvastagságú s könnyen mozogható. Ez az egész egy faburkolatban van, melynek súlya alig egy font s zsebünkben kényelmesen el lehet helyezni.” Ha ma már csak mosolygunk is a félkilós készüléken, annak ekkor felismert jelentősége időtállónak bizonyult: „Bell Graham geniális találmánya magát a természetet lopta meg, sőt azt tökéletesíté is. Ugyanazon telephon legkisebb változtatás nélkül egymagában pótolja a fül és száj szerepét... Az új csoda: a telephon. Űton-útfélen halljuk most e nevet, vitatkoznak fölötte, fejtegetik, s boncolgatják, elítélik, majd ismét taglalják a gyakorlati hasznot, mely alkalmazásától várható, s sokan anélkül, hogy látták volna, pálcát törnek fölötte, nem nagy fontosságot tulajdonítanak neki, s azt hiszik, hogyha majd szűnt az újság ingere, nem foglalkozik vele többé senki. S lehet, hogy igazuk lesz. Hisz hány fontos találmány, ha nem bizonyult azonnal gyakorlatinak, ejtetett el így, hogy később főniksz gyanánt új életre ébredjen, de a tudós, ki valamely eszmét fölkarolt, s azon csügg feláldozva nappalát, éjjelét, dolgozóasztala előtt ülve fárad, találmányát folyton tökéletesíteni igyekszik, míg végre sikert arat.
