Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 2-3. szám - Töttős Gábor: Megyénk ezer évének tíz híres eseménye

Töttős Gábor • Megyénk 1000 évének tíz híres eseménye

27

1696. február 10-én tisztújító közgyűlést tartott Tolna vármegye közönsége, amelyen Broderich András tolnai postamestert és a tolnai katonai élelemraktár felügyelőjét választották meg alispánná. Első dolga volt, hogy a királyhoz pecsét-engedélyezésért folyamodott. Gyorsan elintézték Bécsben a folyamodványt, mert 1696. március 2-án - tehát megválasztatása után alig három hétre - Bécsben kelt diplomájával eleget tett Lipót Broderich kérésének.

Broderich azonban nem élvezhette nyugodtan méltóságát, mert hatalmas ellenzéki táborral találta magát szemközt, amely mindent elkövetett, hogy hivatalos működésében a szerinte törvénytelenül megválasztott alispánt megakadályozza. Nem látjuk teljesen tisztán a dolgokat, de valószínű, hogy a főispán, Radonay Mátyás, pécsi püspök erőszakkal választatta meg a megye közönségének ellenére a neki kedves német viceispánt.

Alig várták már Broderich és tisztviselőtársai, hogy kiteljék az esztendejük s 1697. febr. 5-én meg is tartották a valedictoriát. Broderich ellen rögtön szigorú vizsgálat indult meg, azon panaszok alapján, amelyet a vármegye közönsége nyújtott be ellene s azért is, mert a tolnai raktárban súlyos szabálytalanságoknak jöttek a nyomára.

Minthogy a vármegye pecsétjét lemondásakor nem adta át Broderich, hanem magával vitte, a magyar királyi udvari kancellária felszólította, hogy szolgáltassa azt be. Broderich azt felelte erre a kancelláriának, hogy az ő és tisztviselőtársai leköszönése után tisztújítást nem tartottak, főispánja nincs a vármegyének, az 1559: LXII. t. c. pedig úgy rendelkezik, hogy a vármegye pecsétjeit a törvényes alispánok, szolgabírák és esküdtek pecsétjével lepecsételt ládában kell tartani; minthogy tisztviselői nem voltak a vármegyének, ő nem tartotta tanácsosnak nem hites egyénnek átadni a pecsétet. Mivel a nádor arról értesítette őt, hogy a főispáni szék üresedése esetén úgy a pecsétnek, mint a varmegyei iratoknak őrzése az ország törvényei szerint őt illeti, neki fog kellenie a pecsétet is átszolgáltatnia.

1697. július 12-én Bécsben kelt a kancellária határozata, amelyet rávezettek Broderich kérvényének hátára s így juttatták vissza hozzá. Ebben megismétli a kancellária előbbi határozatát s meg is okolja: a vármegyének őfölsége, a magyar királyi udvari kancellária útján engedélyezte a pecsétet s most, mikor nincsenek törvényes tisztviselői a vármegyének, a pecsétet a kancelláriának, mint őfölsége közvetlen dicasteriumának kell átszolgáltatnia.

Broderich nem mert tovább ellenkezni s átadta a pecsétet, de kérte, hogy a kancellária térítse meg neki azokat a költségeket, amilyekbe neki a pecsét kieszközlése került. Kéri egyben a kancelláriát, hogy kérvénye hátán nyugtassa a pecsét átvételét.