Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 2-3. szám - Töttős Gábor: Megyénk ezer évének tíz híres eseménye
22 Új Dunatáj • 2009. október Ő azonban minden erejét a belső ügyekre fordította: legyűrte az éhínséget, megreformálta a vásártartást, szabályozta az árakat, és jó pénzt veretett. Ennek hatása 1076-ra már biztosan kedvező volt. Ellenlábasának támogatója, IV. Henrik az 1075-ös római zsinati határozattól nem rettent meg, sőt az 1076-os zsinatra levelet küldött e megszólítással: „Én, Henrik, aki nem bitorlóként, hanem Isten akaratából vagyok király, Hildebrandnak, aki most nem pápa, csak álnok szerzetes.” Erre a pápa a zsinattal együtt átkozta ki a német királyt, akinek ezután nem engedelmeskedtek alattvalói, s már októberben új uralkodó választásáról tárgyaltak, hacsak nem nyer a kegyvesztett bűnbocsánatot 1077. február 22-ig. A pápa eközben megindult német föld felé, de a kemény tél és IV. Henrik serege közeledtének hírére kedves híve, Matild toscanai őrgrófnő várába, Canossába húzódott. (A kegyes hölgy érdekes életutat fut majd be: 1077-ben birtokát a pápaságra hagyja végrendeletében, s jutalmul II. Orbán pápa 1089-ben a 43 éves nőhöz férjül adja a 17 éves Welf bajor herceget...) VII. Gergely tehát itt tölti karácsonyát, kétségek közt várja ellenfele seregeit. Kálti Márk Képes Krónikája az 1076-ban itthon történteket - Geréb László fordításában - így adja elő. „Ebben az időben Magnus (Géza) király Szögszárdon ünnepelte a karácsonyt. Kérésére Dezső érsek ünnepi misét mondott, ékes beszéddel fölindította a király lelkét, és jó békességre hajlította. Miután véget ért a mise, és mindent annak rendje-módja szerint elvégeztek, meghagyta a király, menjen ki mindenki, csak a püspökök és apátok maradjanak vissza. Ekkor a király könnyezve borult az érsek és a többi egyházi személy, nevezetesen a főpapok elébe, vétkesnek vallotta magát, mert elfoglalta a törvényesen megkoronázott király országát. Megígérte, hogy visszaadja az országot Salamonnak, és ilyen szerrel köt békességet: igazság szerint övé lesz a korona meg az ország harmadrésze, az, ami a hercegé volt. Salamon is király lesz az ország kétharmad részében, amely előbb is az övé volt. A püspökök örvendezve adtak hálát Istennek, mert látták, hogy a királyt meglátogatta a Szentlélek kegyelme, meglágyította és megvilágosította. Ekkor Magnus király követeket küldött Salamon királyhoz.” Eléggé nyilvánvaló: Géza a bűnbánatot előre kigondolta és megrendezte. (Nem véletlenül hozathatta Szekszárdra - akkoriban nem is veszélytelenül - éppen kedves pártfogóját, a kalocsai érseket...) Felmérhette, hogy IV. Henrik e pillanatban képtelen támogatni az ő Salamonját, neki tett ígérete tehát üres szó. Ezért „ide s tova jártak hát a követek”, de „a megegyezés ügye nem haladt”. Ugyanakkor a pápa számára - előző karácsonya rossz emlékével szemben - kedves lehet egy megtérő bűnbánó, aki vi-
