Új Dunatáj, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 2-3. szám - Várady Zoltán: Tolna megye rövid története az államalapítástól a Rákóczi-szabadságharc végéig
Dr. Várady Zoltán • Tolna megye rövid története... 15 Az alispáni címre először Broderics Andrást, Dallos Andrást, majd 1699-ben Daróczy István paksi főkapitányt és postamestert találták méltónak a megyei nemesek, aki egészen a Rákóczi-felkelésig töltötte be hivatalát. Igen felelősségteljes funkciót viselt a megyei pénztárnok (perceptor), aki valamennyi, a megyét érintő pénzüggyel kénytelen volt foglalkozni ebben a nehéz átmeneti időben. Az apparátus működésében kiemelkedő szerepet játszó megyei jegyzői funkciót a nagy szakértelemmel rendelkező Gyurekovics Péter töltötte be, aki 1698-tól 1732-ig viselte tisztségét. 1699-ben véglegesült a szolgabírák simontornyai, földvári és dombóvári járásonként feladatvégzése, a dombóvári járás 1700-ben történt megszüntetéséig. A megyei önkormányzat legfontosabb fóruma a körülbelül kéthavonta tartott nemesi közgyűlés volt. A megye egyetemessége (universitas praelatorum, baronum, magnatum et nobilium) a középkori megyei rendeket jelentette formailag. A megyei közgyűlésen történt a tisztújítás, a mentességek megszavazása, az öszszeírási utasítások megfogalmazása, a katonaság ellátásának, beszállásolásának, a porciófizetésnek a szabályozása. Az ekkoriban hozott megyei jogszabályok is ezt a kört érintik leginkább. Ekkoriban a megyének állandó központja még nem volt, mégis kiemelkedő Simontornya jelentősége, ahol a legmegfelelőbbek voltak a feltételek a megyegyűlés megtartására. így nem véletlen, hogy a gyűlések többségére itt került sor, illetve 1723- tól az akkor legnépesebb, várral is rendelkező helység vált a vármegye székhelyévé. Az 1698 tavaszán 4 millió forintra emelt óriási hadiadó Tolna megyére kirótt része csaknem 60 ezer forintra rúgott. A vármegye apparátusa megpróbálta pontos vagyonfelméréssel az adóalanyok körét szélesíteni. A kimutatások szerint ekkor 1396 jobbágy és 131 zsellér élt a megyében. A terhek egy részét a zsellérsorban élőkre is próbálták áthárítani. Az armalista nemeseket, a töredékportákkal rendelkezőket is megadóztatták. Adóztatni kívánták a kereskedelemmel foglalkozó nemességet, vagyonadót hajtottak be a jobbágyokkal nem rendelkező birtokosokon. Fontos volt a birtokok benépesítése tehát abból a szempontból is, hogy a birtokosok igazi birtokosoknak minősüljenek, vagyis jobbágyokkal és portákkal rendelkezzenek. A rácok, akik a szabad katonaelemek közé sorolták magukat, mindenfajta adó alól igyekeztek kibújni, kihasználva sokáig bizonytalan jogállásukat. Könnyedén ván
