Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)

2008 / 1. szám - Heilmann József: Egy árulás története két nézőpontból

Heilmann József • Egy árulás története két nézőpontból

73

a Rote Handschuhe (Vörös kesztyűk) című munkájában vall - önkínzó részletességgel - börtönéveiről, négy teljes hónapig tartó védekezéséről és árulásáról. Mert áruló lett a börtönben, de nem népe, hanem írótársa elárulója. „Ami befúrta magát lelkiismeretembe, a lelkembe, a szívembe, vagyis a személyiségem központjába, az a szenvedés, amit másoknak okoztam. Ez üldöz engem a mai napig is, ettől nem tudok szabadulni” - mondja megöregedve. (133.) Később a kamerák előtt így fogalmaz: „Én minden pénteken azokért imádkozom, akik általam szenvednek és miattam szenvedtek. (...) Nem tudom megbocsátani magamnak, hogy másoknak fájdalmat okoztam. Nemcsak akkor, későbben is, máshol is. Péntekeimet nekik áldozom.” (136.) Bergel ezzel a lelkiismeret-furdalással és vezekléssel nem elégszik meg, mert szerinte az áruláshoz hozzáadódott a tények meghamisítása, és az erre alapozó rágalom. Ez a hármas teszi lehetetlenné számára a megbocsátást (46.) Eközben az olvasó úgy érzi, a bűnei miatt a vezeklést vállaló, új hivatásában Istent és embertársait szolgálni akaró Schlattnert bűnbánata erkölcsileg felemeli. Az elárult Bergelre vonatkozó szavai is ezt a véleményt igazolják: „Ez a hosszú távú gyűlölködés már nem érinti a címzettet, hanem visszahárul a feladóra, lelkileg tönkreteszi őt.” A sebek tehát, akár adták, akár kapták őket, csak nehezen, vagy nem gyógyultak be. Mindkettőjük élete a 40 évvel korábbi árulás körül forog. A két áruló közül a szülőföldjén maradt és ott szolgáló-vezeklő Schlattner alakja áll hozzánk közelebb, már a védekezés jogán is, bár Hajdú, aki maga is elhagyta szülőföldjét, (talán?) Bergelnek ad igazat.

A két nagyáriát a szimmetrikus középpontban az Intermezzo köti össze. Ez a szerző naplója a forgatásról, melyet utóbb valószínűleg kibővített. A könyv szimmetriatengelyében helyszínként Kolozsvár városa áll, mely mindhárom regényalakhoz: Bergelhez (ott tartóztatták le 1954-ben hatóság elleni izgatás vádjával), Schlattnerhez (1957-ben más váddal és céllal ugyan, de ugyancsak ott fogták el) és Hajdúhoz is kapcsolódik, aki ott diákoskodott. Ott alapított nyomdát Heltai Gáspár, aki a regényszereplőkhöz hasonlóan szász volt, és magyarul viszonylag későn, húszéves kora után tanult meg, mégis jelentős szerepe volt a magyar helyesírás és irodalmi nyelv kialakításában. Kolozsvárott nyomtatta ki Száz magyar fabuláját, melyekből részletek is szerepelnek az Intermezzo Schlattnerrel kapcsolatos részében az alaptéma, az árulás variációiként. Ebben a részben felbukkan egy Zoszima nevű szereplő is, aki A Karamazov testvérek című Dosztojevszkij-regény szent életű sztarecének alakját vonja be a regény játékterébe. A kötetet záró Kóda szintén egy fabula, általa mondatik ki az írói ítélet: „Ha ifjúkorodba megadják, vedd el. Ne halaszd vénségödre. Netalántán akkoron nem adják. Héjába leszen akkor zarándokjárásod.”