Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)

2008 / 1. szám - Heilmann József: Egy árulás története két nézőpontból

Heilmann József • Egy árulás története két nézőpontból

71

piratív tevékenységet folytat a Budapesten ellenforradalmat kirobbantó Petőfi-körhöz hasonlóan. 1959-ben a Német írók Perének koronatanúja, két évig ült vizsgálati fogságban. Az írótárs, Bergel elárulója. Szabadulása után napszámosként, téglaégetőként, később mérnökként dolgozik. 1973-ban újra beiratkozik a teológiára. 1978-tól 1990-ig a Nagyszeben környéki Rothberg (Veresmart, Ro§ia) lelkésze. Tizenkét éve börtönlelkészként is tevékenykedik.

A l.b-2.b részben - a párhuzamos szerkesztés elvét követve - az íráshoz való viszony szubjektivebb hangú megfogalmazása, az írók hitvallásának összegzésére kerül sor. Bergel így vall az írás életében betöltött szerepéről: „Számomra az írás állandó, szenvedélyes tevékenység, amelynek segítségével fel tudom magamban oldani az élet ellentmondásait, kihívásait. Az írás magányos tett (...), számomra vég nélküli monológ.” (Hajdú, 7.) Továbbolvasva a könyvben is idézőjelben szereplő sorokat szembetűnik az a bátor vélemény, melyben Bergel az életében megtapasztaltaktól vezérelve őszintén vállalja a végső soron kiábrándító, de mindenképp elgondolkodtató felismerését az írás (társadalmi) elfogadottságát illetően: „Sohasem gondoltam az írói sikerre, mert ez - mindnyáján tudjuk - nagyon esendő: egy erős lobby segítségével a legutolsó szemét is bestsellerré válhat.” (Hajdú, 8.) Schlattner hitvallása sem mentes a keserűségtől, mégis lelket emelő és optimista hangú: „Második regényem kapcsán még csak ennyit: benne fogalmaztam meg azt a hitvallást, amellyel az élettől búcsúzni fogok, ha majd eljön a végórám: Fájdalmaink földjét nem hagyhatjuk el. Azon kell munkálkodnunk, hogy e helyről kiűzzük a szenvedést(Hajdú, 15.) Két szász író véleménye, hitvallása ez saját írói tevékenységéről. Az egyik, Bergelé, a kommunista diktatúrának poklát sokszorosan megszenvedő, ám testi és lelki edzettségének köszönhetően azt túlélő, ám a szabadság hiányát megelégelő és a szenvedések földjét elhagyó emberé. A másik azé az emberé, aki az 1959-es íróperben írótársának árulója lesz, de marad és helytáll „a szenvedések földjén”. Nem menekül el. Vajon kinek az oldalán van az igazság? Melyik magatartás, melyik élet a helyes? Vagy: Feltétlenül kizárólagos jelleggel kell döntenünk valamelyik helyes vagy helytelen mivolta felett? Olyan kérdések ezek, melyeket a könyv már expozíciójában felvet, de nyitva hagy, hogy az olvasóra bízza a válaszadást. Talán azért is, mert nem adható rájuk egyértelmű válasz. Mindkét döntés a mi tragikusan szomorú kelet-európai életünkből fakad, annak következménye minden fájdalmával együtt.

A 1.C-2.C rész középpontjában egy-egy kiemelkedő, az életműben meghatározó jelentőségű irodalmi alkotás bemutatása áll. A Fürst und der Lautenschläger (Fejedelem és a lantos) Bergel azon műve, mely az íróper legfőbb vádanyagát képezte, a Der geköpfte Hahn (A lenyakazott kakas) és a Rote Handschuhe (Vörös kesztyűk) Schlett-