Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)

2008 / 1. szám - Gesztesi Tamás: Gróf Széchenyi István és herceg Metternich Kelemen

Dr. Gesztesi Tamás • Gróf Széchenyi István és herceg Metternich Kelemen 65

A Monarchián belüli helyzet egyre bonyolultabb. A gyengeelméjű császár kezéből egyre inkább kicsúszik a hatalom, de az agg Metternich kancellár már nem a régi. A bécsi forradalom 1848. március 18-án megbuktatja. Széchenyivel az utolsó találkozásuk 1948. március 6-án zajlik le, de ennek már nincs semmiféle jelentősége. Zajlanak a forradalmi események, megalakult a Batthyány-féle kormány, az események ismertek. Széchenyi István gróf Döblingbe kerül. Teljes az elborulás, önmarcangolás, szorongás (időnként nagyfokú nyugtalanságtól kísérve). 1851. március 14-én Tasner Antalhoz írt levele reménysugár a kórfejlődésben, emlékezete működik, gondolatainak láncolata újra logikus. Elkezd látogatókat fogadni (családja, Szaniszló József kismartoni ferences pap, Lonovics érsek, és végül Metternich herceg, ki 1851-ben tért vissza Bécsbe). Metternich a grófot politikai áldozatnak tartotta. A volt kancellár úgy érezte, az ő jóslatai beváltak. 1851-ben Széchenyiné kérésére írásos politikai véleményt állított össze Széchenyiről. Hogy ezzel mi volt Crescence célja, nem világos. Metternich herceg személyesen is meglátogatta „öreg barátját” 1851-ben a döblingi tébolydában. A közeli barátok szerint ekkor már fokozatosan tompultak a mardosó önvádak, és a környezet szerint e látogatások ezt a megnyugvást nagymértékben elősegítették. A két államférfi többet nem találkozik. Metternich Bécsben, de teljes visszavonultságban él, és 1859-ben meghal.

Halász Gábor, a nagy Széchenyi-elemző a két férfi kapcsolatáról a következőket írja: „Széchenyi életpályájának Metternich adja meg a nagy fordulatot: ő szerezhette volna meg örökre, és ő ejtette el végleg, hogy a magára hagyott lélek azután megkeresse az igazi közösséget, amelyhez tartozik. Az osztály tökéletes testet öltése a kancellár harmonikus kiteljesedése mindazoknak a tulajdonságoknak, amelyek a két Széchenyiben kuszában és töredezetten vannak meg... Kíméletlen reálpolitika, melyet bölcseleti elvek alapoztak meg, merev meggyőződés, amelyet a modor eleganciája és az öngúny képessége ellensúlyoznak...” „Metternich az uralkodás utolsó nagy mestere, akit támadhatnak vagy igazolhatnak a váltakozó áramlatok, de a művészt, mesterségének virtuózát el kell ismerniök benne.”