Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1. szám - Gesztesi Tamás: Gróf Széchenyi István és herceg Metternich Kelemen
58 Űj Dunatáj • 2008. március Dr. Gesztesi Tamás GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN ÉS HERCEG METTERNICH KELEMEN Gr. Széchenyi István és herceg Metternich sorsa, élete számos ponton találkozott. Ezt távoli rokonságuk elősegítette, amellett, hogy Magyarországgal kapcsolatos tevékenységük súlypontja a reformkorra esett. Ennek kezdetét az 1825-1827-es országgyűlésre tehetjük, bár vannak akik 1830-tól számítják a reformkort, és az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszakával zárhatjuk. Vitáik, egymásra hatásuk fontos volt, mert rámutat Széchenyinek a magyarság felemelkedéséért vívott harcának nehézségeire, időnkénti reménytelenségeire. A két államférfi összevetése azért is nehéz, mert Metternich 18 évvel idősebb volt. Találkozásukkor már a Monarchia teljhatalmú kancellárja és sokak szerint Európa XIX. századi történelmének legnagyobb politikusa. Idézzük Hegedűs Lórántot, Széchenyi egyik regényes életrajzíróját, ki leírja egyik találkozásukat. „A nagy fő-és udvari kancellárt, Metternich Lothar Kelemen herceget a gondviselésszerű férfiút, kin Európa békéje nyugszik s kinek politikai rendszere egy a világrenddel, már a bécsi kongresszus óta ismerjük. Immáron 16 év óta teljhatalmú kormányzója a monarchiának s csak 22 év múlva fogja kidobni hivatali palotájából a forradalom.” De hogyan jutott ilyen magasra ez a kétségkívül igen jelentős politikai kultúrájú férfiú? Metternich Kelemen egy német hercegi család sarja volt. A család birtokai a Közép-Rajna-vidéken, egy Koblenz melletti faluban voltak. A család 1635-ben birodalmi bárói, 1679-ben grófi, 1803-ban birodalmi hercegi rangot kapott (ezt 1813-tól a család minden tagja használhatta). A legnevesebb családtag Kelemen Lothar Wenzel herceg lett, kiből a későbbiekben Európa-hírű osztrák államférfi vált. Apja trieri hercegből 1771-ben lépett osztrák udvari szolgálatba. Híres fia 1773-1859 között élt, tehát 86 évet! Metternich Kelemen herceg 28 éves korában, 1801-ben lépett diplomáciai szolgálatba. Drezdában, Berlinben szolgált a követségen, képviselve Ausztriát. Részt vesz a napóleoni békealkudozásokban. 1809-tól külügyminiszter. A napóleoni diplomáciával való tárgyalásain érződik Napóleon barát mivolta. Ő tanácsolja az osztrák császárnak, hogy Mária Lujzát adják hozzá Napóleonhoz, de a békét így sem tudják elérni. 1814-15-ben jórészt Metternich irányításával létrejön a Bécsi Kongreszszus. Ennek elnöke Metternich herceg lett. A kongresszus - a Napóleon ellenfeleiből álló grémium - a béke és a régi rend helyreállítását tűzi ki célul. Metternich egész Európa „erős embere” lesz, a „gondviselés férfiúja”. Európában a forradalom ellenségeinek vezérévé vált. A Waterlooi csata után ő dolgozza ki a második párizsi béke dekrétumait. 1821 után már „házi-udvari államkancellár”, 1826 után a Monarchia
