Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1. szám - Nédli Balázs: Babits Mihály középkori himnuszai
54 Új Dunatáj • 2008. március értelmű, hogy Babits nem filológusként, hanem költőként közelítette meg a himnuszokat. A modernitást és az aktualitást hangsúlyozza kiemelten. Az, hogy az átalakuló forma szabadvers-jellegét veszi észre, hogy a folyamatban a lelki tényezőket tartja fontosnak, hogy sem latin nyelvtörténeti, sem egyéb tudományos magyarázatot nem próbál sem keresni, sem beépíteni a himnuszokról alkotott képébe, bizonyítja, hogy az egész himnuszköltészetet szervesen beépíti önmagába, tulajdonképpen elsajátítja. Ezeket a jellegzetességeket Halász Gábor Az európai irodalom története kapcsán fogalmazta meg nagyon találóan és tárgyunk szempontjából is érvényesen 1935-ben megjelent írásában: „Babits »hazugsága«, hogy irodalomtörténetet ír”, és „Babits is Proteusként ölt más és más alakot, mégis mindig saját magát a felidézett írókban, visszaadva a kölcsönt, amit felvett tőlük, a maga képére és hasonlatosságára formálva azokat, akik őt formálták. Essayje közelebb áll a műfordításhoz, mint a tudományos irodalomtörténethez; fordítás ahol az írók egyénisége az átültetendő mű.”29 Halász idézett részletében két megjegyzésre kell fölfigyelnünk: az egyik, hogy Babits teremtőerejét a bibliai szóhasználattal átvitt értelemben isteninek, a másik, hogy munkamódszerét műfordításnak nevezi.30 Az Amor Sanctus szövegének problémái „Munkáját egy kis angol himnusz-anthológiának, a Phillimore-félének31 fonalán kezdte el, melyet még ősszel küldtem el néki; június derekán már ismét Esztergomban van s én több könyvet adok postára. Ebből az időből több levelezőlap származik, melyekben az Early Latin Hymns32 c. kiadványt köszöni meg, értesít, hogy »a Dreves-féle hymnus-gyüjteményt33 sikerült megszereznie« és hogy a magyar »Dankó-féle hymnológiát34 azonban csakugyan megtalálta az Akadémiában«.”35 A latin szövegek megállapítását Babits vállalta magára. A munkának ezt a részét 1932 nyarán végezte. Levelében ezt írja Baloghnak: „A latin szöveg megállapítása sok nehézségbe ütközött, melyeket nem is tudtam mindig legyőzni, mert nem voltak kezemnél mindazok a kiadványok, amelyeket a fordításnál használtam. Mint már alkalmam volt említeni, szinte sorról sorra eklektikusán jártam el: legtöbbször egynél több szöveget használtam, s mindig azt a variánst fogadtam el amely a fordító céljainak s az olvasó könnyebbségének legjobban megfelelt. Ez a fordító legteljesebb joga kivált olyan romlott szövegnél, mint gyakran a himnuszoké. Ilyenformán néha magamnak is nehéz visszaemlékezni vagy megállapítani, hogy melyik volt az a szöveg, melyet egy-egy sor fordításánál szem előtt tartottam: néha soronkint más.”36 A latin szöveg egy részét ezek szerint Babits „írta”, legalábbis olyan értelemben, hogy a fordítói ízlésének legmegfelelőbb szövegváltozatokat dolgozta össze. A himnuszok szövege olyan értelemben tekinthető „romlottnak”, hogy több változatuk lé
