Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1. szám - Nédli Balázs: Babits Mihály középkori himnuszai
Nédli Balázs • Babits Mihály középkori himnuszai 51 Az Amor Sanctus fogadtatása Nem sokkal az Amor Sanctus megjelenése után a könyv két rövidebb bemutatása is napvilágot látott a Nyugat Figyelő rovatában.16 Első olvasásra mindkettő az emelkedett méltatás, a tisztelet hangján szólal meg, azonban a részleteket pontosabban megfigyelve, kritizálva ismét olyan tanulságokat fogalmazhatunk meg, amelyek a további munka során megoldásra váró kérdéseket vetnek föl. Gyergyai Albert cikke alig egy hónnappal a könyv megjelenése után látott napvilágot. Az írást olvasva egyértelmű, hogy a Nyugat olvasótáborának szóló hírveréssel van dolgunk. „Nem tudjuk, mit csodáljunk inkább: a könyv nemes külsejét, remek kétnyelvű szövegnyomásával, magát az eszmét, amelynek hála e kiadvány megszületett, vagy talán mindenekelőtt egy nagy költő alázatosságát, aki lemondva egyidőre a maga külön költészetéről, minden gondját és érzékenységét, egész költői készletét és készenlétét e látszólag oly távoli költészet szolgálatába állítja...”17 Gyergyai szerénykedve vallja be, hogy a könyvhöz nem tudósként, nem költőként és nem is kritikusként szól hozzá, mivel önmagát nem tartja Babitsosai felérő kritikusnak. Ezután a gyűjtemény egyik legnagyobb erényeként az egységességet emeli ki: azt, hogy a magyar eredetű, de latin nyelvű himnuszokat a szerkesztő a nyugat-európai himnuszokkal egységben kezeli. Gyergyai is felfigyelt már az Amor Sanctus egyik számunkra is nagyon fontos vonására, hogy a himnuszgyűjtemény egyszerre reprezentálja a középkort és Babits Mihály korszakkal kapcsolatos nézeteit. Ezzel kapcsolatban a következő három problémát18 emeli ki: az első, hogy Babits a középkori költészetben a modern költészet előfutárára, mintegy önmaga előképére ismer. A gyűjtemény bevezető tanulmánya szerint ekkor alakult ki a rímelés, a szótagszámlálás, a gyónásszerű lírai hang - így költőként és a gyűjtemény szerkesztőjeként tulajdonképpen háláját rója le az „ősöknek”. A második, hogy Babits szemében a középkori költészet egy nemzetek fölötti, vagyis „katolikus” költészet, melyben egyetemes emberi vágyak és gondolatok jelennek meg, amely mindenféle faji és nacionalista szemlélet fölött áll. A harmadik probléma, hogy az olvasó „egyfelől úgy érzi, s joggal, hogy az író állandóan a tárgyiasság területén marad, másfelől a tények közül [...] itt-ott egyéni elveket és ideálokat vél kiolvasni. Különös polifónia ez, a költőnek és tárgyának versengése.. ,”19 Gyergyai tehát burkoltan kimondja, hogy az Amor Sanctus nemcsak a középkori himnuszok fordításait tartalmazza, hanem Babits egyéniségét is. Laczkó Géza megállapításaival újrafogalmazza és kiegészíti a Gyergyai által már elmondottakat. „[...] ezt a könyvet több, egymástól merőben messze eső író és tudós állította össze: egy ragyogó essaista, egy filológus, egy irodalomtörténész, egy költő és egy tanár s ez az öt ember - egy: Babits Mihály”20 Laczkó szerint a képet tovább ár
