Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1. szám - Fogarassy Miklós: Mészöly Miklós és Polcz Alaine
46 Új Dunatáj • 2008. március szántó tudatossággal élt benne, és sokat tudott a mély, életre szóló kapcsolatok paradoxonairól is. Végezetül idézek valamit, ami egy mind a kettőjük számára centrális témával, a halállal függ össze. Két ravatalról van szó, szeretném láttatni milyen másképpen elevenítik meg. Mészöly Ballada az úrfiról és a mosónő lányáról című elbeszélésében igen kemény metszésekkel, az elemi benyomások felnagyítása formálja a felravatalozás képét: „Apját ő sem tudja felidézni másképp, - mondja a főszereplő - csak ha a szemölcsöt is odagondolja a nyakán a szimpla keménygallér fölött - utoljára még fel is horzsolódott a ravatali öltöztetésnél, s a száraz bőrön feketés vér maszatolódott el.” A Pontos történetek, útközben egyik jelenetében, amikor egy rokon házi ravatalát látogatja meg, A. igen aprólékos, személyes, gazdagon szóródó megfigyelések sorjáznak. Alaine inkább a halál, a túlélés rituáléit veszi észre: a test lemosdatását, a letakart tükröt, a besötétített szoba fényviszonyait, az ismételten leeső szemfedőt, vagyis a hozzátartozók gyászmunkáját, az esendő, emberi részleteket. Amikor ezeket meglátta, elmondta, biztos nem tudott még semmit a tanatológiáról. Nem folytatom; bennem a két fél-rész így törött egész. Maszk 1.
