Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1. szám - Drescher J. Attila: Felhős horizontok - József Attila "WOLKE" című versének értelmezéséhez
34 Új Dunatáj • 2008. március hívnunk az utókor körültekintőbb véleményének megalkotásához. Még Németh Andor, a Bandi, a barát is a költőt teszi felelőssé a Mártával való szakításért, s nemcsak a Judit-aífér miatt, hanem Márta ragaszkodó leveleiből is kitűnően a költő egyoldalú-ingerült, sőt ingerkedő férfi-álláspontja okán. Hiszen Kecskeméti Pál „árulkodása” csak az utolsó csepp, bár még ezt is sokszorosan meggondolja a nő, de Attila leveleinek kedélyhullámzása meg folytonos anyagi kiszolgáltatottsága nem a legjobb ajánlólevél, és Márta így is vállalná. Végül is mindent elront ama bizalmas értesítés a férfiról, miközben a költő változatlanul imádja. Pedig Márta levelei is csordultig vannak szerelemmel, bátorítással, még novemberben is; naponta, sőt napszakonként (!) ír a költőnek (igaz, az sem marad adósa), „édes kölykének” becézi. Mellesleg, hogy mennyire elhamarkodta József Attila a kapcsolat „megoldását”, utólag kissé megideologizálva a szubjektív okú elválást, példa rá az atya, Vágó József gesztusa: az élhetetlen fiatalembernek, fenntartásai ellenére, ígéretes állást szerez (a nyomorgó ifjúnak? a tehetséges költőnek? a vőjelöltnek?), amit a költő ugyancsak otthagy. Hiszen már az ominózus év, 1928. október 3-án leírta: . .azt hiszem, hogy elveszítelek”. Október 22-én a gondolat tovább sötétül: „Nehogy elhitesd magaddal, hogy szeretsz, ha nem szeretsz igazán.” December 15-én Vágó Márta alábbi soraira reagál: „...tudtuk mi első perctől fogva, hogy halálra van ítélve a mi szerelmünk, hogy gyöngék vagyunk az egész világgal szemben, ami nem akarja” -, a férfi reakciója pedig: „Látod, kicsi, még önmagaddal szemben sem vagy őszinte. Nagyon jól tudod, hogy nem vagyunk gyöngék, ha erősen szeretsz, ha igazán szeretsz, amint azt mondottad, hiszen ha nincs benned az a hagyományos női (Sic! - D.J.A.) ingatagság, ha arra a pergőtűzre csupán a válladat vonogatod, akkor már rendben van minden.” Márta ugyanis „rettenetes” leveleket kap közben hazulról a költő anyagi helyzete miatti aggodalom s lassacskán már ellenkezés miatt. Ő kérdi meg először, hogy szeretik-e még. Felrémlik Mártában is azért az esetleg szerencsétlen házasság víziója, mely egy nyomorgó férfi és egy máshoz, jobbhoz szokott nő kapcsolatából kikerekedhet, hiába talált kincset... „Tudtuk mi első...” - emlékezzünk csak a Manson Place-ben, december 11-én papírra vetett sorokra. Elképzelhető, hogy a Wolkét a költő december 15-én írt válaszleveléhez mellékeli (saját kezeírásával küldi) kiengesztelésül, egyféle mellékdalként, utolsó varázsló vallomásként - vagy csak később juttatja el, a reménytelenség dombján csücsülve. S tán meg is hatná vele Mártát, ha figyelembe vesszük a ritka, csak költői gesztust - ha nem jön közbe az az ízléstelen, bár igaz közlés. S ez dönt. így nem indulhatnak neki egy belül valószínűleg egyként vágyott házasságnak. Ettől is, ezáltal is jó döntésért könyörgő, meg a kedvezőtlen választól vacogva félő üzenet a Wolke, s ezúttal a nyelv
