Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 4. szám - Balzsa Kovács Sándor: Tanulmányok - Politika-, gazdaság-, család-, és kultúrtörténet
88 Üj ÜUNATÁJ • 2008. DECEMBER A település építészetét a 20. század első felében is folytonos fejlődés jellemezte. A szegényparasztok épületei régebbi építészeti hagyományt őriztek meg. A falu végein álló lakóházak alaprajza, szerkezete és építőanyaga archaikusabb. Ezek az épületek hagyományos alaprajzi elrendezésűek (szoba-konyha, szoba-konyha-szoba), gyakran a lakórész mögé soros elrendezésben kapcsolódó gazdasági épülettel. Az épületek vert falazatúak, döngölt föld padozattal. Külső kisméretű, egyrétegű ablakok, amit fatábla, vagy ahhoz hasonló, alig tagolt zsalugáter véd, a felezett ajtó és a díszítetlen homlokzat. A 19-20. század fordulójától induló gazdasági konjunktúra az építkezés felvirágzását is eredményezte, és a gazdasági épületek és lakóépületek növekedését, szerkezetében és anyagában való korszerűsödését vonta maga után. Ezekben az évtizedekben először a gazdasági épületek modernizálásának láttak hozzá a vagyonosodó kalaznói parasztok. Ekkor nyerték el legkarakteresebb formájukat a telkeket keresztirányban lezáró, nagyméretű, komplex gazdasági épületek. A szárnyas nagykapuval ellátott, gerendavázas pajták helyére tolókapuval rendelkező, pilléres pajtákat építettek, valamint növelték befogadóképességüket. Szaporodtak a kukoricagórék és a vagyonos gazdák portáin a telekrendet u-alakúra formáló, nagyméretű téglalábazatos kukoricaszárítók épültek. A 20. század első évtizedeiben az épületek növekedése, a kétkonyhás hosszúház (szoba-konyha-szoba-konyha-kamra) terjedése figyelhető meg. Az alaprajz változásával járt a tüzelőberendezések változása is. A szabadkémény az újonnan épített hátsó konyhába került, és megkezdődött annak zárt terű füstölővé alakítása, az első konyhába pedig zárt kéményt építettek. Ekkor vált széles körben általánossá a konyhai és a szobai rakott tűzhely, mely megváltoztatta a lakáshasználat rendszerét, és kialakította az egy lakóterű házat. Fejlődött az épületek szerkezete - megszűnt a hosszanti irányú mestergerenda alkalmazása, és elterjedt a székes tető, valamint a csonkakontyos tetőforma. Az épületek anyagára is a korszerűsödés volt jellemző - gyakoribbá vált a vályog, illetve a tégla, a deszka padozat, valamint az asztalos által készített egyre fejlődő szerkezetű nyílászárók. Az épületek külső megjelenésére a díszesedés jellemző. Igen jellegzetes utcaképet eredményez Kalaznón a csonkakontyos tetőformával keretezett erőteljes vízvető párkánnyal tagolt, lizénákkal díszített, zsalugáteres ablakkal és a tornácutcai végén tympanonos ajtóval ellátott homlokzatok sora. A 20. század első felének második szakaszában tovább fokozódott az épület méreteinek növekedése. Gyarapodott a szobák száma és nőtt a belmagasság is. Az épületeket az utcafronton magas lábazat építésével emelték meg. A lakóházak méreteinek növekedése mellett azok külső megjelenése is városi, polgári hatásokat tükröz. Az utcai homlokzatot a kétsoros alaprajzi elrendezés látszatát keltve igazították a városi
