Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)

2008 / 1. szám - Kassai György: Tanulmány

Kassai György • Tanulmány

27

Szeretem a hidakat, valahányra lépek, azt hiszem, hogy szabadabb, szebb vidékre érek.

De ők csak állnak (egy tagjuk, nem remeg) a futó folyam és a futó idő felett!

A dombvidék dicsérete:

Nekem odáig szép a táj, ahol még látszik rajta az emberkéz nyoma.

Riaszt a puszta magasság. A hó, a jég szánthatatlan „istenek-hona”.

És a Testvérek, valóságos himnusz az egyensúlyhoz, és az élletárshoz írt költemények, Illyés Flóra-versei, a házastársi, immár szenvedélymentes, csendes derű dicsérete:

A szenvedély elmúlhat, de soha nem az a jó perc, kettőnk birtoka: közös kedvünk nem-testi gyermeke

Te vagy bennem a biztos állandóság, te vagy - romolhatatlan láng - a lényem. Szelíd és szabad emberiség, amelyre énnekem te vagy ígéret, s zálog, kedvesem.

Formai szempontból ezt az egyensúlykeresést tükrözi az Illyésre oly jellemző játék az igevonzatokkal. Több, egymástól eltérő jelentés egy kalap alá vonását teszi lehetővé egyetlen ige különböző vonzatainak felhasználása:

Izgatunk ? Nekem fáj legjobban, hogy téged és nem szabadságharcra igába tört néped.

Izgatni, csak úgy általában, tehát felforgatásra törekedni, valakit izgatni és valakit valamire izgatni három különböző jelentés, amelyet a költő ugyanazzal a mozdulattal állít egymással szembe, majd hoz közös nevezőre, mint ismert epigrammájában:

Azt, hogy a nép fia vagy, igazolnod, sej, ma nem azzal / kellene, honnan jössz, azzal ecsém, hova mész'.

De - ugyancsak formai szempontból - hasonló eljárással él számos költeményében; látszólagos ellentétek közös forrása a mondanivalója pl. a Fényképnek, (ugyanaz a személy repül a bokrokon át síelés közben, amint amelyik öregesen bóbiskol a kályha mellett), a Tavasznak (a földben a hulla és a fehéren virágzó almafa egyazon és egyidejű valóság, A Hullaevőkben a háborúban elesett katonák és a front mögötti