Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 4. szám - Payer Imre: A tárgyias költészet változatai a fiatal Babits Mihály és az érett József Attila lírájában
74 Űj ÜUNATÁJ • 2008. DECEMBER Ódában például annyira felforrósodik ez a pátosz, hogy már a transzcendenciáig ér fel, az ünnepélyes önkívület Bernini Avilai Szent Teréz extázisára emlékeztethet. Ha megvizsgáljuk József Attila egyik kifejezetten tárgyias költeményének, a Holt vidéknek a recepcióját, elmondhatjuk, hogy a különféle irodalomtudományi felfogásokat vallók egyetértenek abban, hogy a költeményben a szubjektum és annak észlelete elválnak egymástól, és nem utolsósorban ez eredményezi a tárgyiasságot József Attila költészetében. Ahogy Tverdota György írja elemzésében: „A szó szoros értelmében pillanatnyi benyomást nyújt, ám megfosztja azt a benyomást szerző alanytól, tárgyiasítja az impressziót”. Igen, éppen a műveletben látnak költészettörténeti változásra utaló jelet Kulcsár Szabó Ernő és Deréky Pál, ők ezt nagy jelentőségűnek tartják, az avantgárd poétika hatásának tudják be és periodizációs változást látnak benne. Tverdota György szerint ez a bizonyos elválasztás alany és észlelete között nem sikerülhet tökéletesen, ezért sincs akkora jelentősége, verselemzésében ezért utal az én meglétére a nézőpont és az axiológia figyelembevételével. József Attila tárgyias költészetének poétikája az ö interpretációjában ezért nem annyira az avantgárd hatását, hanem a protoavantgárdét mutatja, a tematikai hasonlóságokon kívül ezért ír Verhaerenről József Attilával kapcsolatban. Mindannyian elismerik, hogy a struktúra kiemelt alakító tényező József Attila költészetében. Ezt mutatja Bókay Antal finom megkülönböztetése a Vostellung és a Darstellung jelentése között. Míg az első közel van a (psziché bensőségessége által működő képzelethez, addig utóbbi inkább a kiállítással rokon, „...a kihallgatott monológ beszélőjének pozíciója, a szubjektum, a költői személy kiemelt helyzete megszűnik, és a hangsúly mágára a kimondottra, az ábrázoltra tevődik át.” Ennek következtében megnő a szerkezet jelentősége. A hagyomány feldolgozásának is lényegi komponense lesz. A struktúra kiemelt szerepére utal József Attila hagyományválasztásában, hogy például a népdalok is ily módon hatottak a költészetére. Hiszen már Vízi Albert ír arról a visszaemlékezésében, idézi Tverdota Györy, hogy József Attila miért választotta versének ritmikai formájául Káka tövén költ a ruca kezdetű népdal ritmusát. „Miért választotta éppen ezt? - kérdeztem tőle. Azért, mert ennek a dallamnak a ritmusa kemény és határozott, és bárhogyan énekeljék is, akár örömmel, akár bánattal, sohasem válik érzelgőssé. És nem utolsósorban, mert az utolsó csonka ütem kivételével tiszta choriambusból áll. Az a vers, amelyet erre a dallamra írt Attila, a Holt vidék? Tehát nem a szubjektív érzület, hanem a ritmus, a szerkezet keménysége, tehát szilárdsága, objektív érvénye volt vonzó a költő számára. Tverdota György is elismeri azt, hogy József Attila verseiben háttérbe vonul a szubjektum és előtérbe kerül a struktúra szerepem de óv a túlzásoktól, szerinte a hagyományos versmodellhez képest nem olyan hasadásszerűek ezek a változások,
