Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 4. szám - Payer Imre: A tárgyias költészet változatai a fiatal Babits Mihály és az érett József Attila lírájában
Payer Imre • Tanulmány 71 amely különféle érzékterületekhez tartozó tapasztalatot foglal egybe, hangsúlyozottan antropomorfikus jelentésadásra készteti a befogadót, s a vers éppen ennek a hagyományos antropomorfikus jelentésadásnak jelenti be a kudarcát a nyelvi-retorikai magatartás szintjén, tematikailag is elfordulva az embertől, a tárgyak, vagyis a halottalan-holtak, léttelen lények irányába. Az érzékelés adja az ént, de az érzékelés felőli önmegértés bizonytalan és frusztrált. Mindez emlékeztet híres költeményéhez (.A lírikus epilógja) problematikájához - „vak dióként dióba zárva lenni”. Az én megmarad, lelkes énnek, de mintegy működésképtelenné válik, emlékeztet a tárgyra, bár nem válik azzá, megtartja vele való szubjektum-objektum viszonylatát. Mindebből következően nem pszichés, sokkal inkább ismeretelméleti oka van a költeményekben szereplő távolságtartásnak, bizonytalanságnak, nem a szemérmességből fakad, mint vélték azt oly sokan. Viszont a megismerés, az ismeretelmélet problematikájához is a léktant kívánja applikálni Rába György. Utal arra, hogy Babits Mihály már egyetemi évei alatt azt írja, hogy a lélektan „minden tudományok alapja”. Szakdolgozatában a jamesi tudatfolyam (ezt nevezte a tudatunk mélyén levő összefüggő képszalagnak) műszavaival jellemezte saját poétikai törekvéseit. Ebből a szempontból Babitsnál a tárgy a tudat része, pszichológiai jelentősége van. A szokatlanul társított és erős feszültségű képzetek kombinációjában rendszerezi a költészet alkotáselemeit. Kifejti a központi gondolatnak „viszonyrojtok”-ban, variálódóan visszatérő szerkezeti ritmuselvét, a vershangzás is a gondolattal és ezzel összefüggően az (antropológiai) észleléssel van összefüggésben. Az alliteráció, a tőismétlés is ezt a szolgálja. A szinte parodisztikusan is ható akusztika korántsem a játékosságért van, hanem az tudat „összefüggő képszalag”-jának kísérőjelensége, a zenei felhangok analógiájára. A világosság udvara című költemény zárlatából kétségtelenné válik a pszichológiai szempont, sőt a tudatalatti utáni érdeklődés. Csakhogy nem Sigmund Freud értemében, hanem a pozitivista Theodule Ribot és a Schopenhauer-tanítvány filozófus, Eduard von Hartmann hatását mutatja. Babits Mihály és József Attila tárgyias költészetének összehasonlításához érdemes megemlíteni egy-egy költeményt, amelyek az úgynevezett téma szintjén sokban hasonlítanak egymáshoz, a költői szemlélet szintjén mégis nagyon különböznek egymástól. Szemben József Attila Külvárosi éj című költeményével Babits Baudelaire hatását mutató Város vég című költeménye, ugyancsak azokat a jegyeket viseli magán, mint a fentebb felsoroltak, a lélek bensősége, a romantikus eredetű boldogtalan tudatú, világfájdalmas szubjektum szempontjából jelentéses a városvégi környék és a régi ház, s ennek a lélekállapotnak van alárendelve, ezt van hivatva felerősíteni a vers
