Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 4. szám - Komáromi Gabriella: Tájélmény családfával :"Részlet egy készülő Lázár Ervin-monográfiából"
Komáromi Gabriella • Tájélmény családfával 49 mi a másé. Néha az írás sem a sajátja. Katonapajtásai is bedolgoztak. Szentimentális virágos köszöntők és disznó bakaversek keverednek (Pl. az Asszonyok miatyánkja). Vannak a katonaládában kitépett zsoltárlapok is. „Én Uram Istenem! Tebenned vagyon reménységem.” - olvashatjuk. Mányoki Sándor naplójában megrendítő sorok is akadnak: „Az Isten szabad egealat egy kéve zsúp volt a fekhejünk két pokrócai takaróctunk és a halottak fölöt gondolkoztunk vajon mireánk is nem e ilyen sors vár...” Naplójának utolsó mondata: „Isten veletek szép lányok.” - A hajdani katonapajtás, a rokon Bertalan József, aki a halálának is tanúja volt, így mesélt Lázár Ervinnek róla: „Szép magas gyerek volt a nagybátyád. Amúgy kiütött a Mányokiak közül, inkább az anyját formázta, szőke volt, kékszemű. De a természete az Mányoki volt. Mindig bolondozott. A lányokat nagyon szerette.”32 (Családi fotográfiák) „Minden család története emléktöredékekből, legendákból, szájhagyományokból áll össze, a fikció kiegészítő, kikerekítő, átalakító ereje esetleg éppen a lényeghez vezet el, ami az ún. valóságban elsikkad, vagy a későbbi korok számára fönn sem marad.” - írta Kálmán C. György a Harmonia Caelestis-szel kapcsolatban.33 Annak a bizonyos ruhásszekrénynek az aljában ősöreg fényképnegatívok is voltak. Soha, senki nem hívta elő ezeket, csak Lázár Ervin képzelete. „Készített” családi képeket, „készített” portrékat. Egy „régimódi történet” pompás figurái elevenednek meg. Elmesél sztorikat, amelyeket egy évszázadon át csak suttogtak a családban. Többnyire a romantika dramaturgiája szerint peregnek le. Zord apák, elválasztott / egymásra találó szerelmesek, mesébe illő fordulatok. (A fiát hét évre katonának adó kocsmárosnak egy hét faluban ismert javasasszony tesz rézkarikát a fülébe a rossz álmai /a lelkiismeret-furdalás és a boszorkányok ellen. így lesz „Fülönfüggős” Lázár). „Gyilkosság” is történik a családban. A végre egymásé lett szerelmesek (az apai nagyszülők), nem élhetnek boldogan, amíg meg nem haltak. A negyedik gyerekük már nem születhet meg a családi kupaktanács döntése szerint. Az apa sok mindenben járatos testvére, Szabó Pálné Lázár Erzsébet a házi abortusz praktikáival magzatával együtt megöli a 29. évében járó Mányoki Erzsébetet. Három árva marad utána: a hétéves Pista (Lázár Ervin édesapja), az ötéves Jancsi és a hároméves Erzsiké. „Apám haláláig örökös árvaságban élt - írja Lázár Ervin -. Az anyja, mint egy csillag. Még minket is beborított a fénye. És a hiánya.”34 Némelyik családi történet olyan vadromantikus, mintha „egy tizenkilencedik századi beszély-szerző” találta volna ki. Csak éppen a boldogtalanságok oka nagyon prózai. A megölt Erzsébet testvérét azért adták a bajusztalan („Bőrbajcú”) Kiss Józsefhez, mert szomszédos volt a két telek, hiába szeretett Zsuzsanna egy bizonyos
