Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 4. szám - Komáromi Gabriella: Tájélmény családfával :"Részlet egy készülő Lázár Ervin-monográfiából"
Komáromi Gabriella • Tájélmény családfával 41 Vagy annak a riportnak, ami Utazás egy régi puszta körül címmel az Irószemmel 1975 c. antológiában jelent meg.15 Több mint valószínű, hogy A puszták népe is motiválta erre. Van abban valami sorszerű, hogy ők ketten Illyéssel ugyanazon puszta felső és alsó végéről valók. Bár Illyés valóban Felsőrácegresen született, Lázár Ervin pedig csak felnőtt Alsón. Földrajzilag azonban mindkettőjük gyermekkorának világa a Tolnai-hegyhát, távoli háttér hozzá a Völgység, folyójuk a Sárvíz és a Sió. Életüknek sokáig olyan földrajzi nevek a határai, mint Rácegrespuszta, Sárszentlőrinc, Pálfa, Simontornya, Kisszékely, Nagyszékely, Cece, Ozora, Dombóvár, Vajta, Nagydorog, Bikács Egy ideig mindkettőjük számára csak a puszta jelentett biztonságos otthont. Pedig mások számára otthonos világnak számított még a falu is. Az irodalomtörténész Sinka Erzsébet, Zelk Zoltán felesége írta Sárszentlőrincről: „Rokonunk volt az egész falu! (...) ott mindenki ángyika, sógor bácsi, néném, bátyám, keresztanyám, meg ki tudja hányadik unokatestvérem volt.”16 Olyan zárt volt ez a világ, hogy közvetve minden Pálfán és Sárszentlőrincen, valamint a körülöttük elterülő pusztákon élő család eredhet valamely ősnemzetségből, hiszen tíz nemzedéknyi idő alatt - az ősök száma kettőnek a tizedik hatványa lévén -, a vidéken csaknem mindenki rokona mindenkinek. (Ez a táj a török pusztítás után népesedett be újra, és azóta közel tíz nemzedéknyi idő telt el.) A Lázár család a 18. század vége óta él Pálfán. Lázár György (1775-) és Duschka Éva még Tolnanémediben születtek, de már itt kötöttek házasságot 1795-ben. A szüleik, rokonaik tolnanémedi lakosok. Egy ideig némedi Lázár Györgynek hívták az első pálfai őst. A némedi evangélikusok egyébként sárszentlőrinci kirajzás. Lőrincre a Kisalföldről érkeztek Szenczei Bárány Györggyel, a tudós lelkipásztorral. A protestánsüldözések miatt indultak útra. Ez a 22 evangélikus család népesítette be végül Sárszentlőrincet. - A pálfai Lázárok kisbirtokosok voltak. Szerepet játszottak falu életében mint bírók, esküdtek. A maguk világában vagyonosnak számítottak. A dédapa már nemcsak a földjéből élt, jómódú árendás kocsmáros. Lázár Ervin nagyanyjának, Mányoki Erzsébetnek (1883-1912.) a családja régibb, rangosabb, de sokkal szegényebb. A legidősebb Mányoki Istvánt, aki 1778-ban halt meg, még nem anyakönyvezték Pálfán, mert a diáriumokat csak 1737-től vezették. Ő az, akit a török időkben kipusztult falu alapító atyái közé tartozhatott. Mányoki Istvánról, a szépapáról tudjuk, hogy 1848-ban a falu bírója volt. - A Mányoki család a török időkben menekült el a nagymányoki ősi birtokról. A pálfai, somogytúri, balatonendrédi és magyarkeszi ág a sárbogárdi ágból „hajtott ki”. A sárbogárdiak összeházasodván a Tinódiakkal meggazdagodtak. A sárbogárdi és a kecskeméti ág közös ősét az 1600-as években kell
