Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 4. szám - Komáromi Gabriella: Tájélmény családfával :"Részlet egy készülő Lázár Ervin-monográfiából"
36 Új Dunatáj • 2008. december Komáromi Gabriella TÁJÉLMÉNY CSALÁDFÁVAL „Részlet egy készülő Lázár Ervin-monográfiából” nem kétséges, minden a Nagyszederfával kezdődött” • (Lázár Ervin)1 (A Nagyszederfáról) Ezt a történetet úgy is kezdhetnénk, hogy: Kezdetben volt a Nagyszederfa. Lázár Ervin életének ugyanúgy emblematikus eleme, mint a munkásságának. Amíg meg nem pihentünk valóságos árnyékában, a Lázár-mesék és mesenovellák mitikus lényének tarthatjuk. Pedig annyira valóságos, hogy az 1914-es „nagy háborúban” (ami sorszámot csak később kapott) a katonai térképeken már tájékozódási pontnak számított. Nagyobb fát láthattunk már, de öregebbnek látszót soha. A gyökerei úgy indáznak, mintha lába volna. Odvas, göcsörtös törzsére vénséges vén arc rajzolódik. Áll magában, a dűlőút végén, mint akit mindenki elhagyott. Körülötte csak volt egyszer egy puszta, mögötte csak állt a „szülőháznak” nevezett intézőház, nem messze tőle, átellenben meg a Csillagmajor. Alsórácegrest, azaz Rácpácegrest már csak Lázár Ervin életművében találjuk meg. De a Nagyszederfa mindent túlélt. „Tőle” tudjuk meg, hogy jó helyen járunk, ha Alsórácegrest keressük. Ha hűlt helyét megtaláltuk, akkor a hátunk mögött ott kell látnunk Sárszentlőrincet „a koronás címeres toronnyal, az esperes úr fenyőfájával”, ahogy azt Lázár Ervin Az óriás c. novellájában írta.2 Pontosabban ott kellene látnunk, de az ötvenes években egyszer csak eltűnt a koronás címer. Maradt a torony a fenyőfával. Fontos és jelentésgazdag toposz ez a fa Lázár meséiben, a mesenovellákban, a tárcákban, a jegyzetekben, a naplójában - és az emlékeiben. „Az ördög tudja, hányadszor kezdek bele ebbe a Nagyszederfába - írta. Túl kemény fának bizonyul. Minduntalan belecsorbul a fejszém , mert a nekifutásban benne foglaltatik, hogy most egy nagyon otthonos, minden ízével hozzám tartozó, bensőséges témáról akarok beszélni. Hiszen ez a fa testi valójában a lerombolt Rácpácegres egyetlen megmaradt instrumentuma/máig létező tárgya (?) kapocs a múlthoz, kapocs a műveimhez is, hiszen hányszor, de hányszor szerepel az írásaimban. íme a nevét is nagybetűvel írom, s ellentétben az akadémiai helyesírással, egybe.”3 Személyes életében ez a fa volt kezdetben a „szűkebb haza” határa. „(...) a szűkebb hazáját nem egy csapásra ismeri meg az ember. - írta -. A kisgyerek kimerészkedik a szülői védelem varázsköréből a külvilágba. Először a Nagyszederfáig. Aztán tágul a kör, nyílnak a dimenziók. A táj, a nyelv, az éghajlat, a közösség, a történelem,
